Érdekes emlék!
Picit kevesebb, mint 27 éve láttam először, pont ezen a pályán, hogy egy kutya visszaviszi a segédnek a kart, amit jutalmul leadtak neki! Ő nem volt más, mint Zamira ük ük azaz szép apja is , Noris vom Grüntenblick 1992-ben. Meghatározó élmény volt, pályán látni felnőtten is „élőben”.
Mert Norist láttam otthonában – Petersthalban, ADRK Kiállításon 1990-ben, 1991–ben Dortmundban Világ kiállításon, majd itthon nálunk a kertben. Magyarországra jöttek a CACIB kiállításra és nálunk szálltak meg. Pihenés, kutyasétáltatás kedvéért a kutyaiskolába is kilátogattunk. Nem maradt el egy kis tréning sem. Másnap kiállításra mentünk közösen Tatára. Többször volt ezután is személyes élményem Norissal, amikor Wandát én vittem fedeztetni hozzá. A körung kazettákat meg vagy „ezerszer” megnéztem azóta is!