A kutya vagy eb (Canis lupus familiaris) ujjon járó emlős ragadozó állat, a szürke farkas (Canis lupus) egy már kihalt alfajának háziasított formája. Az egyetlen olyan emlős állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt. A kutyákat szokás a társállatok sorában emlegetni. 

A közbeszédben gyakran elhangzik, hogy a kutya falkaállat, és rendre, legközelebbi rokonához a szürke farkashoz hasonlítják.

Mit tudunk a farkasokról ?

Életmódja, A falka szerkezete, Territoriális viselkedése. Mindkét hivatkozást érdemes elolvasni, mielőtt tovább lépnénk  A falka törvénye

 A farkasok megszelídíthetőségének, háziasításának és végső soron leszármazottaik, a kutyák ragaszkodásának, hűségének elsődleges oka és magyarázata - mint majd később még részletesebben kifejtjük - az, hogy ezek az állatok rendkívül társas hajlamú lények. Valamennyi kutyaféle közül a farkasban a legerősebb a falkaszeretet, a "közösségi szellem". A falkán belül a farkas az év nagy részében társas életet, az esztendő kisebb részében családi életet él. Ez természetesen azzal jár, hogy ösztönös viselkedésmintái a családi és falkaélethez egyaránt alkalmazkodnak.Valamennyi kutyaféle közül a farkasban a legerősebb a falkaszellem, a közösségi ösztön.

Az utóbbi évtized legtöbbet hangoztatott érvelése, a falka rend, aminek fő motívumaként a falkavezérség kerül szóba. Arról szól a közbeszéd, hogy a kutya és az ember  falkát alkotnak, és az embernek tekintélyelv alapján kell felnevelni a kutyát! Muszáj, mert különben a kutya átveszi az irányítást és ő lesz a falkavezér! Ez pedig veszélyes és viselkedészavarokhoz vezethet!  Megfogalmazódik a kérdés, hogy a falkavezér kizárólagosan, tekintély elv alapján irányít? Vajon hiedelem, hogy a kutya viselkedése a hajdan volt ősi ösztönök által vezérelt és bármikor előtörhet, ami ember elleni agresszióban nyilvánul meg? Őrző-védő fajtáknál a zsákmányszerző ösztön, védőösztön, harci ösztön, sokszor elhangzó kifejezések, vajon mit is jelentenek? Picit időzzünk még a farkasoknál! A farkasok vadállatok.

A vadászat célja a zsákmány szerzés, azaz az evés, életben maradás. Amikor az elindított vadászat sikertelen, gyorsabb a másik állat, vagy elvétik az ugrást, vagy nem elég erős a vezérállat harapása, esetleg nem összehangolt a csapat munkája, az van, hogy nem sikerül az akció, újra kell próbálkozni. Soha nem szórakozás, hogy csak a vadászat öröméért futkározzanak! A természet rendje, hogy folyamatos élelemszerzés és vadászat van. A létfenntartás = zsákmányszerzés = ösztönös, de a sikeres vadászatot tanulni kell! Egymástól tanulják az állatok, meg a tapasztalat útján. A zsákmányszerzés ösztönét, a zsákmány állat szaga, mozgása, hangja váltja ki!

Ezzel szemben a kutya háziasított állat.

A kutyának nem kell vadásznia az élelemért, már régen nem él falkában sem. Többnyire egykeként él az ember mellett, családban, városi körülmények között. Mégis szeretjük a farkast emlegetni a kutyákkal összefüggésben, mert azt gondoljuk, hogy a farkasok viselkedését, génjeiben hordozza a kutya. A falka rendben érzi jól magát, ebben a hierarchikus felépítésben mozog otthonosan. Azt gondoljuk, hogy a sok tízezer éves ősi múlt vissza köszön, és ösztöneiben a farkast hordozza a kutya. Nincs így, a kutya nem farkas már, nem hordozza ugyanazt a tízezer éves ősi múltat. Viszont a két faj összehasonlításával, talán könnyebb elképzelni, mi is mozgatja ösztönösen a kutyát, bár már régen nem vadállat, nem vadászik és falkában sem él.

Nem más ő, mint háziasított kutya, az ember mellett, az ember irányításával születik, él! Tenyésztés által szelektált, kívánatos jellemképpel, megerősített vagy elnyomott viselkedéssel felnevelve. Mi esetünkben rottweiler és mint ilyen, őrző-védő feladatokban is helyt kell állnia. Kutyaként tekintünk rá és a zsákmányösztönét használjuk ki, amikor tanítjuk feladatokra. A zsákmányösztön kiváltotta viselkedés már kölyök korban látható, leginkább akkor, amikor a mozgó tárgyra elindul a kutya. A fogát is ösztönösen használja, mert nincs keze! A fogával ragad meg, állít meg mindent!

Az őrző-védő munka során milyen ösztönök vezérelhetik a kutyát? Az emberre nem vadászik, az biztos. Hiszen az ember szaga, látványa nem indíthat el valós vadászatot, hiszen nincs a préda állatra jellemző szag, forma! Akkor? Őrző-védő kutyaként mi vezetheti, mely ösztöne lép müködésbe? Nem egy ösztön, de egy ösztönkör megléte teszi alkalmassá az adott kutyát erre a feladatra. Ösztönök és ösztön csoportok

Civil képzésben, az őrző-védő munka során csak a mozgás, a hang indíthatja be a kutyát, egy tanult viselkedés lehet a mozgató rugó! A kutya az őt ért ingerekre reagál ösztönösen, majd a tapasztalás útján nála is ebből lesz a tanult viselkedés! Kölyök kortól, felnőtt korig tart a tanulás, amikor már önállóan is képes megvédeni magát, a területét a családját. Ekkortól képes hatékony védelemre az ember oldalán is. Persze csak akkor, ha ezt volt módja megtanulni. Sok mindent alapul véve nevelhetjük, taníthatjuk, kiképezhetjük a vizsgák letételéhez, és a versenysportra. Az őrző-védő munkánál kezdetben a mozgásra helyezik a hangsúlyt, majd később a hangra, idővel aztán a látvány is bekapcsolódik. Lebeg, mozog a hecc bőr, később a hurka, ék, védőkar, aztán mozog a segéd, olyan mozdulatokkal, ami felkelti a kutya érdeklődését.

A többi kutya hangja a csoportban szintén befolyásolja a kutyát, izgatottá teszi, avagy harciassá, ha csoportban olyan kutya is van, aki felnőtt, tapasztalt és „harci riadót fúj”. Gondolj arra például, ahogyan az egy utcában élő kutyák egymást értesítik a postás vagy emberek, idegen kutyák érkezésekor! Az első elkezdi az utcában, és habitusa szerint bekapcsolódik a többi kutya is! A kutyák a napi ismétlés által, megtanulják, hogy mi fog történni ezért az első jelre bekapcsolódnak és zeng az egész utca a kutyaugatástól! Ők pontosan tudják mit is kiabál a másik kutya! 

Amikor egyedül tréningezik a kutyát, az ostor hangja adja a társított hang ingert. A látvány, a védőfelszerelésben lévő ember, akihez a későbbiekben a tanult viselkedés kapcsolódik. Hiszen nem tanítjuk a civil kutyát ember elleni munkára! Arra tanítjuk, hogy küzdjön, harcoljon a zsákmányért, használja bátran a fogát ebben a harcban! Fiatal korban döntően a zsákmányszerző ösztönre alapozva kezdik a tanítást, majd ahogy fejlődik a kutya, bekapcsolódik a védő és a territoriális ösztön is.

A sikeres „akciók” aztán megerősítik a kutya önbizalmát, a jutalom által a kutyát megerősítjük abban, hogy helyesen cselekszik. Sok ilyen jutalom által lesz tanult viselkedés, hogy mit várunk tőle a tréningeken! Amikor a kiképzés végére értünk, a kutya képes végrehajtani, a jól megtanított feladatsort. A meglévő ösztönökre alapozva tanítjuk és érjük el, hogy az elvárt viselkedést ismételje. Mindeközben szavakat is társítunk a cselekvéshez, így kellő gyakorlással a kutya már szóra, avagy jelre is akcióba lendül.

Véleményem és tapasztalatom szerint, az az elképzelés, hogy a mi kutyánkban egyszer csak feléled a vadállat és küzdeni fog értünk, hogy megvédjen a bajban, dőreség. Leegyszerűsített, romantikus elképzelés. Főleg úgy nem teszi ezt meg értünk, ha a felnevelkedése során, tiltunk minden védő viselkedést! Ráadásul elvárásaink között szerepel, hogy minden emberrel, állattal barátságos, maximálisan alárendelt kutya legyen. Megtetézzük ezt azzal, hogy kölyök kortól szelídítjük, rosszabb esetben durva alárendeléssel, alázatos kutyának neveljük.

Tennénk mindezt úgy, hogy tudhatnánk, hogy az indokolatlan durvaság elnyomhatja a legjobb képességeket is!

Gondoljuk csak el mi történik, ha nem születik magabiztos, harcos ragadozónak sem! Pont ezért nem mindegy, hogy mivel tenyésztünk, hogyan neveljük a kutyát és hogyan képezzük ki! 

Bizony a kutyában rejlő ösztönök, csak tanulás útján juthat érvényre, hogy hasznunkra legyen. Ezért gazdaként a mi felelősségünk, hogy jól felneveljük őt! Nem támadó, acsarkodó, bizonytalanságában előre törő kutya a cél, mint ahogy nem cél, a puhány anyámasszony katonája sem!  

A természetes védő készséget, a jó képességeket, nem elnyomni kell, de kézben kell tartani, hogy megbízható, sok örömet adó védőkutyánk legyen. Ehhez azért meg kellene tanulni, milyen is a természetes védő készség! Nem csak a segédeknek, de a gazdáknak is! A tenyésztőknek meg eredendően kötelező lenne!