Mi az apropó? 

Minden új, feltörekvő kutyás generációval megéltem egy hasonló hozzáállást. Hamar elhangzott, hogy bezzeg, nem versenyez, bezzeg nem csinál munkavizsgát, bezzeg nincs ott a kiállításon! Úgy átlag négy évenként, ritmikusan ismétlődtek a dolgok. Jött valaki, aki másként gondolta a tenyésztést, kutyanevelést, kutyakiképzést, iskolai munkát. Saját gondolatait igaznak hitte, meggyőződésből harcolt érte, hiszen neki a jelen kutyás események sora volt a mérce, a mérvadó. Sürgető igénnyé vált számára, hogy mindenki ismerje el, hálás szívvel tekintsen erre a fantasztikus teljesítményre. Eddig rendben is lett volna, ha valaki kiáll az igazáért és bátran szól, mondja a véleményét. Akkor lehet megvitatni, lehet nézetet egyeztetni, aztán lehet egyetérteni, elvetni és mindenki halad a maga útján. Ilyen is lehetett volna, de nem ez történt. Egy sokkal ártalmasabb megoldás jött. 

Mi volt az? 

A sunnyogó hírvivés, a másik fél lejáratásának szándéka a háta mögött. Tegyük hiteltelenné, magunkat szakmai és elkötelezett kutyásnak beállítva. A kezdők hinni fognak nekünk, hiszen még nem tudnak semmit, így könnyen mondjuk azt, amit hallani szeretne. Az erre hajlamos kezdő, ugyan ezt az utat követi, mindenkit biztosít arról, hogy nagyon lelkes, nagyon szorgalmas és önzetlen kutyás lesz. Manipuláció, áskálódás, hízelgés, önzés, duzzogás, vita gerjesztés, régi fegyvertár ez! 

Viszonylag gyors és látványos sikert a kiállításokon lehet elérni, mert ott az adott korszak állományához képest, hamar és pontosan meghatározható az esély az áhított cím eléréséhez. Így rögtön  két ember lesz érdekelt a sikerben, a tenyésztő és a tulajdonos. Ám hamar eljön a kritikák megfogalmazása, hol saját, hol ellen oldalról, vagy csak úgy véleményként. Akkor jön a panel szöveg. 

Nem értesz hozzá, mert nem tudod megmutatni. Ez jó érvnek látszik minden időben és mindenkivel szemben. Könnyű kijelenteni, hogy  senki nem kíváncsi a tíz, húsz, harminc évvel ezelőtti dolgokra. Minden régi tenyésztő csak mesél, de csinálni nem csinál semmit. Bezzeg nem versenyez, bezzeg nem csinál munkavizsgát, bezzeg nincs egy kutyája sem rendezvényen. Sőt egy kutyája sem látható. Bezzeg az a kezdő, aki a pályára lép, sokkal többet tesz, az az elhivatott kutyás, tanítani kell, mellé kell állni, versenyezni vele, megmutatni, hogy tényleg tudod is azt, amiről beszélsz. Naponta bizonyítani, mert amit a mai kutyás nem lát az nincs is. Ha meg nincs, akkor az ő botladozása vagy sikere a mérvadó, az a szakma és az ő igényei szerint kell mindenkinek működni. Ezért a régi tenyésztők is beállnak a sorba, ha éppen új kutyát nevelnek. 

Csakhogy a tenyésztők és a tulajdonosok, csak addig értenek egyet, amíg a tulajdonosok nem válnak önálló elképzeléssel megáldott tenyésztővé. Onnan egy idő után érdek ellentét és sokszor vita van, ami a klubéletet is átalakítja. Amit mindenki lát, de kevesen tudják az okokat. Ezért végeláthatatlan körjáték folyik évtizedek óta. Sok fajtában, kutyás közösségben, történt ez már meg, de nekünk csak a miénk fáj, mert nincs fény az alagút végén. Valójában klub szintű jó kutyás közösségek is csak látszatként léteznek. Helyi, kicsi közösségek vannak, de az sem tartós, inkább csak 5-6 évre szól. Aki ezt átlátja és nincs hajlama erre, hamar lemorzsolódik. Nagyon jó közösségeket züllesztett szét, néhány ilyen ember bekerülése egy fajtába. Csakhogy sokáig tart míg kezdőként az emberek tényleg átlátják a dolgokat. Ráadásul sokan nem is törik ezen a fejüket, csak alkalmazkodnak.

A régi időkből valójában nagyon kevesen maradtunk, de sokan vannak, akik 1992-1993-ban kezdtek el rottweilerezni. Addigra mi már túl voltunk húsz éven, de ugye a rendszerváltással egy új korszak, új világ, új lehetőségek jöttek el. Tömegek kapcsolódtak be a kutyázásba, a rottweiler népszerűsége csúcson volt.

A fenti gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Ez adta az apropót, hogy számba vegyem, mit is csináltunk 1992-2007-ig terjedő 15 évben, mint tenyésztők. Mi nem követtük más tenyésztők útját, nem nyomultunk a kiállításokon. Viszont általunk tenyésztett kutya, több is sikeres volt. Ráadásul a klub életben is aktívan részt vettünk, én magam különböző tisztségekben. 

15 év tenyésztői munkájából születtek és ötödik generációs saját tenyésztésű kutyáink voltak a terminus végére. A net terjedésének következtében az információ csere gyorsabbá vált. Azonnali beszélgetésekkel, fórumokon lehetett kapcsolódni a rottweileresekkel. Ott többször elhangzott kritikaként, hogy a kutyáink nem láthatók. Első körben a válaszom, csak annyi volt, hogy kutyáink minden őse ott van a formájukban, viselkedésükben, hiszen a sokszor szlogenként, reklámfogásként emlegetett genetikai bázis ezt jelenti. Tenyésztési eredmény ami látható, persze annak aki látni akarja.

Na, de kiderült, senki nem látja vagy nem akarja látni. Akkor végeztem egy kis számolást, összeszedtem, vajon mi történt a 15 év alatt. Közzé is tettem, az akkori honlapon. Majd minden honlap újjulásnál, megőriztem. A linken részletesen>>>> https://siroccorottweiler.hu/a-masodik-15-ev/

Személyesen is, rendszeresen megkaptam a kritikát, hogy a múltból élek és egyébként se értek semmihez. Következő lépésként azti is számba vettem, hogy konkrétan milyen kutyákkal értem el eredményt, ami nem közös családi, hanem plusz, saját kutyákkal elért eredményem. Harmadikként pedig azokat a tulajdonosokat kutyáikkal, akiket tenyésztőként, kiképzőként segítettem. Ez alapján mondom, azt amit. 

Három saját tenyésztésű, második generációs, saját választású, saját kutyát neveltem fel. Felvezettem kiállításon mindhármat (10 alkalom, kitűnő, CAC R. CAC, R.CACA,  Fiatal Klubgyőztes minősítések) Mindhármat tenyész szemlére felkészítettem, felvezettem, ami természetesen a dysplázia röntgen szűréssel is együtt járt. Mentes, átmenetes, tenyészthető minősítés, természetesen csont nélkül, elsőre és vitán felül, megfeleltek a tenyész szemlén. (a szukákat én vittem fedeztetni külföldre és itthon is)

Engedelmes, IPO 1 vizsgát tettem, BH vizsgát tettem, Fázisos ö-v versenyen felvezettem, a kant. Nálunk töltötték öreg napjaikat, akkor is az én kutyáim maradtak, amikor újabb utódokat neveltem fel. Magamnak és a család többi tagjának. Családi, kedvenceim voltak a tenyészidőszak után is.

Siroccó kutyákból további 10, amit neveltem, ők részt vettek kiállításon (8 alkalommal, kitűnő, kitűnő helyezett minősítésekkel) Tenyész szemlén 5 kutya szerepelt, elsőre megfelelt. BH vizsgán 1, versenyen 1 szerepelt, amit meg is nyert. -a férjem, fiam, vagy a lányom vezette fel tenyész szemlén, kiállításon, versenyen, valamennyien, természetesen diszplázia szűrésen is át estek, mentes, átmenetes értékekkel rendelkeztek. És valóban, ezeket a kutyákat nem vezették fel a fél világ kiállításain, CAC-ok CACIB-ok során, önmagukat és a tenyészetünket reklámozva. Nem hirdettük csúcs, kiváló fedező kannak, genetikai és hasban import különlegességeknek, így sok szemnek valóban rejtve maradt. Ám ez nem jelenti azt, hogy kevesebb érték rejlett bennük, mint sztárolt társaikban!

Ezen felül csak ebben az időszakban, további 17 kutya eredményesen szerepelt a tenyészetemből kiállításon, tenyész szemlén, munkavizsgákon és fázisos versenyeken, gazdájuk felvezetésében.

Ezen évek alatt ICH, HCH, HJCH, CACIB, R.CACIB, CAC, R.CAC, kitűnő, nagyon jó minősítéseket szereztek tenyészetünkből származó kutyák. 

5-en BH vizsgát tettek, ketten az én segítségemmel készültek fel.

6-an IPO1 vizsgát,

3-an IPO 2 vizsgát,

1 kutya IPO 3, Nyomkövető 1, vizsgát tett.

Ők egy kivétellel, győztes kutyák kiállításon. HD, röntgennel, tenyészthető minősítéssel.

IPO 1 szintű őrző-védő versenyen kétszer is eredményesen szerepelt, általam tenyésztett kutya. Aki küllemben győztes, HJCH, CACIB, CH-Év Campionja minősítésű kutya volt.

Mind, mind laikus kézben, gazdájuk felvezetésében.  A többi nálunk született kutya szerepe, családi, házőrző funkció volt. Amiben jól helyt is álltak. Küllemükben, viselkedésükben standard kutyák, akiket gazdáik sem kiállításon, sem máshol nem akartak menedzselni, sem tenyészteni. Anatómia, testfelépítés, méret, szögelések, rendben, fogazat, szem szín, szőr, jellem, képességek, rendben, tehát az alapértékek nem hiányoztak. Róluk is találhatsz fotókat, az oldalunkon. Honlapunkon részletesen elolvasható. Nem tüntek el, mintha soha nem léteztek volna.

Fontos megjegyzés: Mindezt ketten alapoztuk meg Győző és én. Saját kutyáinkat nem bíztuk kiképzőre, felvezetőre, nem kértünk és nem kaptunk anyagi támogatást ehhez senkitől. A gyerekeink segítettek még, amikor annyi idősek lettek, hogy saját kutyára is vágytak.  Írtam ezt 2008-ban, amikor erős volt bennem, hogy abba kell hagyni a tenyésztést. Nem hagytuk abba, ezért több kiegészítés kapcsolódik az eredeti íráshoz, amit a legújabb honlapra már nem tettem fel. Legyen itt az is. 

1.Kiegészítés 2010: Saját vonalunkat, csak a kanunkon keresztül tudjuk megtartani, tovább vinni. Szukáink fedeztetése rendre kudarcba fulladt. Bizony a dominancia, a határozottság, a temperamentum hiánya, gátja a szaporodásnak is. A választott kanok, akik a minimum paramétereknek megfeleltek volna, bizony nem voltak birtokában a fedezés mesterségének. Egyik választott kan ráadásul meg is fertőzte a szukánkat, az utolsó csepp a pohárban, HOGY FELADJUK, de nem tettük. Kettő szukát nevelünk.(7 hónapos, négyhónapos) 

2. Kiegészítés 2015. 2008-ban két felnőtt szukát vettünk. Mindkettőnek minden eredménye meg volt, tenyész szukák voltak, röntgen, kiállítás, tenyész szemle megvolt. 2009-ben + egy felnőtt szukát vettünk. A harmadik, hároméves kutyának, nem volt sem HD szűrése, sem tenyész szemléje. Őt megnevelni, felkészíteni kellett a tenyész szemlére, ami természetesen a HD szűréssel is együtt jár. Sikerült. Részletesen a honlapon megtalálható.

Úzóval fedeztettük mindhármat. C, D alomból tartottunk meg kutyákat. Felneveltük, felkészítettük a tenyész szemlére őket, majd a kötelező HD szűrés birtokában felvezettük mindkettőt. Győző Cinterellát én Lilut.  Viktor fiam a sajátját Carlost, régi barátunk is a sajátját Bruge-t, B alomból származó Siroccó kutyát. Sikeresen teljesítettek valamennyien. Nem kellett saját pálya, saját segéd, sőt minden gáncsoskodás ellenére elvégeztük a feladatot.

Egyszercsak a kezdetektől megszámoltam, mennyi kutyás tapasztalatom van. Rácsodálkoztam akkor. 40 év alatt 42 kutya nevelése, gondozása, adja a gyakorlati tapasztalatot (rottweileren kívül, boxer, orosz agár, csivava) + kiképzésben 7 valóban saját rottweiler - ők azok, akikkel, csak én foglalkoztam. Önállóan, önálló elképzeléssel, párhuzamosan az összes itthoni kutyával. A sok száz kutyaiskolán megforduló kutya és gazdi nevelése, okítása csak hab a tortán. Kiképzés vezetőként tevékenykedtem, óvodát vezettem sok éven át.

Vissza kanyarodva 2011-hez, ez egy fontos dátum. Ez az év, a fordulópont, hogy a rottweiler klub, közösségi, szívességi kutyázását befejeztem. Egyénileg és a net-segítségével adtam át ezután, a megszerzett tudást, mindamellett, hogy öröm kutyáztam, gondoztam, neveltem a saját kutyáinkat, az almokat. 2012-ben még egy kant is bevállaltunk. Azt is felneveltem, de már csak hobbi célra, a kutyázás öröméért. 

Fotók: Az utolsó alom kölyke fent-Opra -Zamira, Zami és lent az első családi kutyánk Aidosz-Arnold