Az alapok lerakásánál ügyelünk arra, hogy a lát jelek, a hangunk felkeltse a kutya érdeklődését, a jutalomfalat  motiváló legyen! Látványosan akarjuk, hogy hozzánk jöjjön! Azonnal jutalmazzuk, dicsérjük, ha hozzánk ért! Szó szerint meg is kell érintsen minket!  Nem elég, hogy csak felénk jött és mi sikeresen elkaptuk őt, vagy elég közelinek ítéltük meg a közeledést! A városban a legeslegfontosabb a biztos behívás, bárhol, bármikor, bárhonnan. Ezért a pici kutyával ezt hangsúlyosan gyakoroljuk. Előbb négyszemközt, majd fokozatosan egyre több és több elvonó inger mellett. Napi feladat, rendszeres sétát igényel, de tulajdonképen minden hozzánk érkezés egyenlő a "behívással". Így az étkezések is segítségünkre lehetnek a tanításhoz. 

Ilyen pici kutyánál kezdetben le kell leguggolni, hogy lássa az arcunkat, a szemünket, érezze hogy barátságosak, kedvesek vagyunk. Megérint-jutalom azonnal! Lásd nem én lépek felé, hogy jutalmazhassam! Fontos, hogy megszokjuk mindketten, valóban a kicsi kutya jön hozzám, nem én közelítek felé, felkínálva a jutalomfalatot. 

Amikor bizonytalanok vagyunk: Válasszunk a behívás tanulásához, olyan időszakot, amikor nincs körülöttünk semmilyen zavaró tényező. Tágas terület, forgalomtól távol, biztonságos hely a legjobb ehhez. Elengedjük játszani, sétálunk, majd egy kis idő múlva hívjuk magunkhoz. A pici kutya még meglévő követési ösztönét kihasználva, kedves szóval hívjuk, csalogatjuk magunk felé. Gyere, gyere, gyere….. Ha, vonakodna, ne felé menjünk, picit forduljunk el, tegyünk, úgy mintha magára hagynánk. Lelkesen szaladni fog utánunk. Amikor hozzánk ér, dicsérjük, finom falattal vagy szóval ( okos, jó)  jutalmazzuk, ismétlem ezredszer is, mert néhány alkalom után természetes módon nyugtázzák a gazdik, hogy a kutya odajött, azt gondolják ilyenkor már nem kell a dicséret. Téves elképzelés, hogy a kutya már “tudja”, hogy mindig így kell tennie!  

Követési ösztönről nézd a videót és olvasd az eredeti blogbejegyzést.