Nevelési elv, gondolatébresztő. Miért a farkassal hasonlítjuk össze a kutyát? Farkas szelídítés az etológiai tanszéken. Olvastam sokadszorra is a cikket. Megjegyzéseim, avagy ez jutott eszembe az írásról.

Ezt az írást olvastam> Melyiket válasszam? A kutya személyiségkutatása 

 Farkas nevelés  az Etológia Tanszéken

Tovább jutottam ide Családi Kutya Pogram 

Na és? Kérdezed mi köze van ennek a kutyaneveléshez?

Azért, mert felismerhető a párhuzam, a kis farkasok és a kis rottweilerek viselkedése között!

Rendre visszatérő kérdés, hogy amikor hazaviszik a hét-nyolc hetes rottweilert az harap, aktív és nagyon nagyon harap! Kiemeltem Enikő írásából  azokat a részleteket, ami segít megérteni mi is történik, amikor a kölyök "nagyon harap". Vastag betűvel a számomra fontos rész, az érvelés ,miért nem üldözendő, ha a kölyök harap! No, és mi az a más szemlélet ami megoldást ad.

"Ámde a farkaskákra a kutyákkal ellentétben nem hatott a fenyegetés, szidalom, rossz szó. Pontosabban: hatott, de a várttal ellenkező irányban: minél inkább szidtuk őket, annál dühösebbek lettek, és annál ádázabbul folytatták a megszerzett pl. ruhadarab cibálását" "

Ha egy kis farkas meg akar szerezni valamit, akkor azt megszerzi, és ebben egyszerűen nem lehet megakadályozni, nem lehet lebeszélni, mert gyors, céltudatos és makacs. Hiányzik belőle a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy, hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak"  

Szóval a kis rottweilerből sem hiányzik a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy, hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak, csak több maradt benne a "farkas" örökségből. Ösztönös képességei így lépnek működésbe. 

Ezt miért nem leveréssel, terrorral kell fogadni?! Miért javasoljuk a türelmet és a "szelíd " módszereket? 

"Ha valaki ellenszegül egy (szelíd) farkas akaratának, csúnya morgás, odakapás a válasz." Ugye milyen érdekes? A kis rottweiler is így reagál! 

Olvasd csak tovább! 

"Le is szoktunk az ilyesmiről: meg kellett tanulnunk, hogy ha meg akarjuk őrizni a kialakított jó viszonyt, akkor el kell kerülnünk az olyan helyzeteket, amikor összeütközésbe kerülhetünk. Ha elmérgesedik a kapcsolat, az állatok kerülni fognak bennünket, és hiába a befektetett erőfeszítés, nem dolgozhatunk velük."

Mi volt a megoldás? A bizalom, a szelídítés, elfogadás, szemléletváltás ! 

"Ezért, ha idegen jön közénk, mindig meglepődik, milyen kedvesen, magas hangon beszélünk a farkasokhoz, mint a gyerekhez; mennyit becézzük őket és kedveskedünk nekik, ugyanakkor pedig szó nélkül tűrjük el, ha elővigyázatlanságunk miatt mégis megszereznek, leborogatnak valamit. Az állatok ezért cserébe - mondhatni, hiszen kutatókként hozzávetőlegesen ismerjük a fogságban tartott állományokat - a világ talán legszelídebb falkájává váltak, örömmel üdvözlik az idegeneket is, sokat kurkásztatják, simogattatják magukat, pórázon, szájkosárban bárhová - akár filmstúdióba is - elvezethetők, és tőlünk, nevelőiktől, eltűrnek bármilyen kellemetlenséget, még fájdalmas állatorvosi kezelést is." 

Eddig az idézet, alább a tanácsom. 

Egy ilyen szemléletváltás zajlott le régen a kutyanevelés, kutyakiképzés terén is, ezért kap kiemelt hangsúlyt a pozitív megerősítés módszertana! A kutyákkal azért könnyebb dolgunk van, mint a farkasokkal , mert szociális, emberhez szorosan kötődő társállatok, nagyon régen! Nem válnak vadállattá, még ha sokat meg is őriztek tulajdonságaikban farkassal közös őseiktől! Ezért felesleges rettegni és agyon ijeszteni az embereket a harapás rémével! A rottweiler se válik vadállattá, "nem kattan be", ha jól neveled! Régen nem farkas! Nem is válik azzá, de ha nem együttműködő könnyen megijeszt bárkit az ereje, határozottsága. 

Megértés, elfogadás, szemléletváltás, helyes nevelés, tudatosság, tanulás, helyes kiképzési technika megválasztása a kulcs! Nem a nyers erő használata, a szadizmus, a leverés a helyes tanács, pici kölyöknél, növendéknél, de a felnőtt rottweilernél sem! 

Ésszel neveld! Kerüld azt a kiképzőt aki csak a durvaságot hangsúlyozza ha rottweileresként hozzá fordulsz! Azt is, aki csak, agresszív, harapós kutyát lát benne ! Azt is aki csak alárendelhető robotot akar formálni minden kutyából! 

Budapest 2013. Kné Tünde

A farkasszelídítés rövid és szubjektív krónikája ( Kubinyi Enikő írása) 

"Májusban születtek meg az apróságok. 2001-ben négyet, egy évvel később kilencet neveltünk fel közülük, egyet-egyet maga Horkai Zoltán. Május elejétől 40-50 napon át nem volt egyetlen átaludt éjszakánk sem: eleinte kétóránként keltettek a kicsik, később megelégedtek négy-öt órával. A minél szorosabb kapcsolat érdekében éjjel-nappal velünk voltak: nappal kis "kenguruzsebben" hordtuk őket a hasunkon, éjszaka pedig együtt aludtunk - a földön természetesen, mert azért az ágyat még később is szerettük volna használni. Két hetes korukig ugyan az állatkák nem tudták egyedül elvégezni a dolgukat: meleg, nedves szivaccsal ingereltük a hasat és a végbéltájékot az ürítéshez. Hét-nyolc hetes korukig ennél nagyobb gondunk nem is igen volt, ám ezután kezdett megmutatkozni igazi természetük. Nem csak vízszintes irányban mozogtak, mint a kutyák, hanem mindenhova fel akartak mászni, és meg is tették: szék, asztal, szemetesvödör nem jelentett akadályt. Mindent kiborogattak, mindent megrágcsáltak - akár a kiskutyák, ugyanebben az életkorban.

Ámde a farkaskákra a kutyákkal ellentétben nem hatott a fenyegetés, szidalom, rossz szó. Pontosabban: hatott, de a várttal ellenkező irányban: minél inkább szidtuk őket, annál dühösebbek lettek, és annál ádázabbul folytatták a megszerzett pl. ruhadarab cibálását. Ha egy kis farkas meg akar szerezni valamit, akkor azt megszerzi, és ebben egyszerűen nem lehet megakadályozni, nem lehet lebeszélni, mert gyors, céltudatos és makacs. Hiányzik belőle a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy, hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak. Ha valaki ellenszegül egy (szelíd) farkas akaratának, csúnya morgás, odakapás a válasz. Le is szoktunk az ilyesmiről: meg kellett tanulnunk, hogy ha meg akarjuk őrizni a kialakított jó viszonyt, akkor el kell kerülnünk az olyan helyzeteket, amikor összeütközésbe kerülhetünk. Ha elmérgesedik a kapcsolat, az állatok kerülni fognak bennünket, és hiába a befektetett erőfeszítés, nem dolgozhatunk velük.

Ezért, ha idegen jön közénk, mindig meglepődik, milyen kedvesen, magas hangon beszélünk a farkasokhoz, mint a gyerekhez; mennyit becézzük őket és kedveskedünk nekik, ugyanakkor pedig szó nélkül tűrjük el, ha elővigyázatlanságunk miatt mégis megszereznek, leborogatnak valamit. Az állatok ezért cserébe - mondhatni, hiszen kutatókként hozzávetőlegesen ismerjük a fogságban tartott állományokat - a világ talán legszelídebb falkájává váltak, örömmel üdvözlik az idegeneket is, sokat kurkásztatják, simogattatják magukat, pórázon, szájkosárban bárhová - akár filmstúdióba is - elvezethetők, és tőlünk, nevelőiktől, eltűrnek bármilyen kellemetlenséget, még fájdalmas állatorvosi kezelést is.

Annak ellenére is ilyenek, hogy ma már persze nem nálunk élnek. Két hónapos kornál tovább egyszerűen már nem tarthattuk őket otthon, annyi odafigyelést és állandó készültséget követeltek akaratosságuk és engedetlenségük miatt. A farkastartás szigorú engedélyhez kötött, szakértelmet, és megfelelő körülményeket kíván. Lassacskán tehát mindannyian visszakerültek oda, ahol születtek: a villanypásztorral és magas kerítéssel körbekerített erdőbe, a gödöllői falkába. Neveltjeinkhez magunk is kötődünk: nem pusztán azért látogatjuk őket, mert folytatódik a három hetes korban kezdett hetenkénti tesztelés, hanem mert megtapasztaltuk, hogy a félreismert vadállat valójában minden akaratossága ellenére rendkívül alkalmazkodóképes, jó kezekben irányítható, kifinomult társas életet élő lény."

2018.

Én ITT, az EBológia blogban olvastam először. Farkasnevelés. Most egy másik linken leltem meg . Farkaskutatásról részletesen ITT