A kiállítás eredetileg nem verseny volt, hanem egy tenyész minősítő rendezvény. Akkor még a kutyatulajdonosok, tenyésztők, tenyészetek bemutatkozásának a terepe volt. Mégpedig azért, hogy szakértő szem által kiderüljön melyik kennel, mennyire tud szakszerű munkát végezni. Vagyis a standardhoz legközelebb levő rottweilert tenyészteni, jól felvezetni.

A kutya bemutatásának ma is van egy kötelező módja, amit tanulni és gyakorolni kell. 

Régen nagyon sok tulajdonos ezt megtanulta, mert természetes módon örömmel foglalkozott a kutyájával és büszkén mutatta be. Ott derült ki milyen is a bírók értékelése által. Minősítést, győztes címeket kaphatott. Ezzel nőtt az értéke, a szukákkal tenyészteni, kanokkal fedeztetni lehetett. Ez anyagi hasznot is hozott, a dicsőség mellett. Kialakult egy kutyatartási kultúra, melyet a fajtatiszta kutyák köré szerveződött klubok, szervezetek közvetítettek, koordináltak először egy nagy egyesületbe szerveződve. Majd fajta csoportokban, különböző szakosztályok vették át az operatív munkát.

A rendszerváltás környékén, külföldön járt kutyások egy új szokást vezettek be, hogy profi felvezetőként (handler) készítették fel az ígéretes kutyát és ők is vezették fel a kiállításon. (amerikai mintára) Ekkor kezdődött, ekkor tolódott el a kiállítások világa a show irányába és vált az emberek versengésévé. Ebben az időben születtek meg a kennel topp listák. Pontgyűjtő akcióban csúcsosodott ki a kiállításra járás. Innen aztán vállvetve versenyeztek egymással, ki az ügyesebb, ki győzi meg a bírót, hogy az ő kutyája a legszebb és ezzel több pontszámot gyűjthet be. A tenyésztők előnybe voltak a kutyatartókkal szemben, hiszen szinte minden évben, új és új kutyát megtartva állandó kiállításra járók lettek. Biztos szemmel választottak maguknak kutyát, így az alom legszebbje volt az övék. A profi felvezetés hatalmas előny, de ne tagadjuk, hogy a felvezető, a tenyésztő ismertsége sem volt hátrány.

Nem lett volna ezzel semmi baj, ha ezzel párhuzamosan a tenyésztő szakmát is importálják, átveszik a teljes rendszert. Ám nem ez történt. Csak a külsőségre koncentráltak, a címekkel bizonyították, hogy a szakmai tudás birtokában vannak.

Ezzel aztán ki is szorították a kiállításról a laikus, kezdő tulajdonosokat, akik elmaradoztak, hiszen nyilvánvaló hátrányból indultak. A kiállítási világ felé, kevésbé elkötelezett tenyésztők szintén elmaradtak.

Egy évtizeddel később, egyre többször hangzott el a korrupcióra, csalásra, megvehető bírókra való utalás.  Könnyedén cáfolni lehetett volna, ha büszkén, minden területen helytállva, bárhol, bármilyen bírónál felvezetve a kutyát, bemutatkoztak volna. Na, de ez csak keveseknek sikerült és ezért elkezdődött az áskálódás, majd szervezkedés. Ki irányítson, ki hívja a bírót, és kit hívjon!

Mára ebben is meg van az egyensúly, csak a nézők, a potenciális vevők maradtak el és az ország tele van, papír nélkül, avagy papírral szaporított kutyával.