A kutyának az emberi beszéd, "idegen nyelv". A kutya nem szóból ért, más nyelven kommunikál és másként tanul. A kutyák testbeszéddel, hangokkal kommunikálnak és legfőbb érzékszervük az orruk! Ezért, az emberi nyelvet tanítani kell pont úgy, mintha mi idegen nyelvet tanulnánk!
A kutya képes megtanulni szavakat, de hosszú hónapok, rendszeres foglalkozás kell ehhez. Ám nem a beszéd irányítja amikor haza visszük! Elsősorban az alomban megszokott rutin, ami az étkezésekhez kapcsolódott nagyon erősen. Ezért a hármas egység a tanításban: "vezeted az orránál fogva"-azaz az étel szagával motiválod, kelted fel az érdeklődését, pluszban adod a testjeleket - hozzá érsz, mutatod, ránézel, ő visszanéz, és ehhez kapcsolódik a hang - nem a szöveg, de a hangsúly ami fontos !
Hogyan tanulunk idegen nyelvet? Többnyire rámutatunk egy tárgyra és mondjuk a szót, vagy az adott cselekvéshez kapcsoljuk a szót. Majd ismételjük, memorizáljuk, majd ismételjük és memorizáljuk.... Egészen addig amíg különösebb gondolkozás nélkül jön az idegen szó, a tárgynál, a cselekvésnél.
A KUTYÁNÁL UGYAN ÍGY TANÍTJUK A SZAVAKAT! "Megmutatjuk" a helyes pozíciót, pontosan ugyan azt ismételjük, amíg reflex szerűvé nem válik a cselekvés. Az adott pozícióhoz az adott szó!
NAGY különbség, hogy az embernél van hosszú távú emlékezet, a kutyánál viszont emberi értelemben nincs! Így nem a gondolat, de a reflex vezeti! Ezért kell mindent úgy csinálni, egyformán és pontosan ugyan azt, amit tanítani szeretnénk, hogy a hangra, a vezényszóra azt a cselekvést hívjuk elő! Az időben adott jutalom ami rögzíti az adott cselekvéshez a szót is! A feltételes reflex csak így tud kialakulni!
A szó zuhatagból a kutya semmit nem ért! Ezért felesleges folyamatosan mondogatni a vezényszavakat és körmondatokkal sürgetni, vagy biztatni a feladat végrehajtására! Ezzel a figyelmét vonod el és hátráltatod, nem segíted! Én kezdetben nem is használok semmilyen szót, csak rádicsérek a kutya ösztönös tevékenységére!
Nekem ez természetes módon megy, hiszen jól ismerem a kutyákat. Példaként a labda visszahozását említhetem: Apróságnak tűnik, de a titok a részletekben rejlik. Amikor eldobom a labdát a kutya akkor fogja felém hozni, ha elfordulok és más irányba mozdulok! Hiszen szoros a kapcsolatunk és követni akar egyrészt, másrészt azt látja, hogy nem veszélyeztetem az ő zsákmányát! Indul felém jól van okos vagy, mondom elégedett hangsúllyal és amikor odaér ismét dicsérem. Örülök, hogy a szájában a labda, tárgy, nem akarom eresztetni! Azt később tanítom.
Majd ha 20 -ból húszszor mindig visszahozza, akkor kap az egészhez vezényszót. Akkor tanuljuk az egész játékhoz a szavakat, hogy a majdani kiképzés kezdetére az is rögződjön! Minden gyakorlatnál, tanulandó feladatnál így teszek!
Vagy említhetjük a behívást is. Nem felé megyek, de távolodok tőle, ha azt szeretném engem kövessen, azaz jöjjön oda hozzám. Hiszen a mama kutya nem hívással veszi rá a követésre, hanem azzal, hogy irányt mutatva elindul határozottan a cél felé. A kölyök meg követi, mert a követés ösztöne erősebb, mint parancsszavakra hallgatva engedelmeskedni!
Másik írásban videó is van
