A korai idegrendszeri stimuláció
2011. december 27. írta: Krauszné Tünde

A korai idegrendszeri stimuláció

A kutya egyedfejlődési szakaszai

Kisebb-nagyobb eltéréssel, de a kutatók egyetértenek abban, hogy a kutya egyedfejlődése négy szakaszra bontható.  Első szakasz az újszülöttkor, ami a születéstől számítva az első 16 napot jelenti, majd ezt követi az átmeneti időszak (13-21. nap).  A harmadik szakasz a szocializációs szakasz, amely az egészen kölyök a 12-14 hetes koráig tart.

Az utolsó szakasz a serdülőszakasz, amely a kutya féléves koráig, vagy tovább tart.

Az mára már mindenki számára köztudott, hogy a kölyökkutya megfelelő fejlődéséhez elengedhetetlen a megfelelő szocializáció, és az inger dús környezet (Scotty és Fuller, 1965). A kutatók egyetértenek abban, hogy ez az időszak igen meghatározó az egyed életében, így a nem megfelelő szocializáció, illetve az ingerszegény környezetben nevelkedett egyedek nem kívánt viselkedéseket mutathatnak, például abnormális agressziót, mértéktelenséget, megnövekedett félelmi viselkedést vagy akár szexuális zavarokat.

A korai egyedfejlődési szakasz fontossága

Jó néhány tanulmány szól arról, hogy az állatok korai életszakasza kimondott jelentőséggel bír az egyed későbbi viselkedésének kialakításában. A kutatók közül még maga Lorenz (1935) is említést tesz a korai stimulációs folyamat fontosságáról, bár ő a bevésődésről, és annak az egyed későbbi fejlődésére gyakorolt hatásáról ír.

Fox és Stelzner (1966) olyan kölyökkutyák viselkedését hasonlította össze, akik különböző környezetben nőttek fel a születésüktől 4 hetes korukig.

A kölykök egyik csoportja izoláltan növekedett, míg másik részüknek nagymértékű emberi kapcsolatban volt részük. A harmadik csoportban lévő kölykök átlagos emberi gondoskodást kaptak. A kölykök 5 hetesen egy probléma-megoldó etológiai tesztben vettek részt, amelyből kiderült, hogy a nagymértékű emberi törődésben részesült kölyökkutyák szignifikánsan jobban teljesítettek a tesztekben. Fox (1971) arról számol be, hogy kiscicákon és kölyökkutyákon végzett korai idegrendszeri stimuláció hatására a növekedés felgyorsult, és jobban teljesítettek bizonyos probléma-megoldó helyzetekben.

Battaglia és munkatársai (2009) összefoglalták azon tanulmányok eredményét, amelyek a korai idegrendszeri stimuláció előnyéről számolnak be. Az újszülött kutyák számos tekintetben különböznek a felnőttektől, hiszen egészen sokáig (kb. 16. napos korukig) csukva van a szemük és a fülük. Emellett emésztőrendszerük sem tud magától működni, hiszen az anya megfelelő periodikus ingerlését igénylik. A kölykök test hőmérsékletüket se képesek önállóan fenntartani, ezért szeretnek alomtársaikkal, vagy az anyjukkal összebújni. A korlátozott képességekből kifolyólag csak bizonyos ingercsoportokra érzékenyek, mint például a hő-, és tapintási ingerekre, illetve egyes mozgásokat, helyváltoztatásokat képesek érzékelni.

A korai idegrendszeri stimuláció

Számos tanulmány tesz említést a korai idegrendszeri stimulációról, amelyek mindegyike a 70-es években, az USA Hadserege által kifejlesztett módszeren alapszanak. A kezdetben „Bio Sensor”, majd „Super Dog” programként elhíresült módszert a kölyökkel a 3. és a 16. nap között kell elvégezni, naponta egyszer. A stimuláció során 5 gyakorlatot végez el a gondozó a kölyökkel.

A gyakorlatok a következők:

  1. Tapintásos stimuláció (a kölyök egyik lábának megcsiklandozása a lábujjai között)
  2. A fej felemelése (a kölyök merőlegesen tartása a földhöz képest, úgy, hogy a feje közvetlenül a farka felett legyen)
  3. A fej lógatása (a kölyök tartása úgy, hogy feje lefelé, a föld felé nézzen)
  4. A kölyök hanyatt fektetése (a kölyök két kézben tartása, úgy, hogy orra a mennyezet felé nézzen)
  5. Hőmérsékleti stimuláció (a kölyök egy hideg törülközőre helyezése)

Valóban van-e hatása a korai idegrendszeri stimulációnak?

Adee Schoon és Terje Groth Berntsen arra voltak kíváncsiak, hogy vajon tényleg van pozitív hatása a korai idegrendszeri stimulációnak, hiszen eddig erről egy tudományos kutatás sem tesz említést. Kérdésük az volt, hogy valóban eredményesebbek lesznek azon egyedek, amelyek a gazdag környezetben való szocializáció mellett a korai idegrendszeri stimulációs gyakorlatokban is részt vesznek?

2008-ban 10 alomnyi kölyökkutyát (osztottak két csoportra. A kölyökkutyák egy része az általános szocializáció mellett a korai idegrendszeri stimulációban is részesült, míg a kölyökkutyák másik csoportja csupán a magas fokú szocializációnak volt kitéve.

A kölyökkutyák általános szocializációs folyamata a következő volt:

1-2. hét:

A kölykök egy alomládában voltak az anyjukkal. A rádió folyamatosan be volt kapcsolva. A minimum hőmérséklet 12-14 °C körül mozgott. A gondozók egy nap többször is benyitottak a szobába, és az anyakutyát naponta háromszor elvitték sétálni. A korai idegrendszeri stimulációs gyakorlatokat az anyakutya jelenléte nélkül hajtották végre a kölykökkel. A másik csoportban lévő kiskutyákkal egy másik gondozó foglalkozott addig, amíg a stimulációs gyakorlatok folytak.

  1. hét:

A gondozók már nemcsak bementek a szobába, hanem kedves hangon szólongatták a kölyköket, felvették, és szorosan magukhoz ölelték őket. Amikor jó idő volt kint, akkor a szoba ajtaját kinyitották, így a kölykök még több zajt hallhattak, illetve bárki megnézhette őket. Az első finom, puha játékok is bemutatásra kerültek, illetve a hét végén a kölykök megkapták az első féregtelenítő kezelésüket. A gyakorlatok itt is az anyakutya hiányában történtek, és ugyanúgy, mint az első két hétben.

  1. hét:

A kölykök továbbra is az alomládában voltak, de már ki tudtak mászni belőle. A rádió továbbra is be volt kapcsolva, illetve a minimum hőmérséklet 12-14 °C körül mozgott. Az anyakutya csak estére, illetve az etetések idejére volt a kölykökkel. A kölykök már félig- szilárd élelmet is megkóstolhattak. A csoportos étkezések alkalmával a gondozók a simogatták a kölyköket. A kölyköket még több embert, és gyerekeket ismerhettek meg, átlagosan 2-3 vendég érkezett naponta. A vendégek etethették, és simogathatták is a kiskutyákat. A kölyköknek még több játékot adtak, és a vendégek játszottak is a kölykökkel. A játékok az anyakutya jelenlétében nem voltak elérhetőek, nehogy az anyakutya önző viselkedése balesetet okozzon. Ha jó idő volt, akkor a kölykök csoportosan kikerültek egy kinti ketrecbe.

  1. hét:

Az anyakutya már csak a szoptatások alkalmával látogatott el a kölyökkutyákhoz. A kölyökkutyát 2-4-es csoportokban ettek, és már szilárd élelmet is megkóstoltak. Több kölyök-szállítóboksz került a szobába, amelyeknek az ajtaja nyitva volt, hogy a kölykök felfedezhessék őket. A gondozók és a vendégek rendszeresen járták a szobákat, hogy megetessék, játszanak a kölykökkel. Már zajos/csipogós játékokkal is játszottak a gondozók a kölykökkel. Emellett egy kötél-húzogató játék is bemutatásra került. Ha az idő engedte, akkor a kölykök kisebb csoportokban a szabad levegőn tartózkodtak egy kinti ketrecben, vagy kifutóban.

  1. hét:

A kölykök megkapták az első oltásukat. Mindegyik kölyök kapott nevet és egyedi színű nyakörvet. A kölyköket 2-3-as csoportokban etették. Emellett elkezdődött a kölykök alapszintű kiképzése is. A kölyköket kettesével különböző környezetekbe vitték (az utazási időt a szállító dobozukban töltötték).

  1. hét:

A kölykök kikerültek a kennelekbe, ahol a hőmérséklet már nem volt szabályozott. A kiskutyák együtt ettek a kennelben. A kölyköket egyenként kivették, és számtalan idegen környezettel ismertették meg. A gondozók játékokkal bátorították, csalogatták a kölyköket, hogy különböző akadályokon, és felszíneken haladjanak át. Emellett elkezdődött az „interakció tréning” is, ami abból állt, hogy ha a kölyök a neve hallatára felfigyelt, akkor jutalomban részesültek.

  1. hét:

A kölykök már egyesével voltak a kennelekben. Ha jó volt az idő, akkor az egész napot a szabad levegőn töltötték. A gondozók egyre többet játszottak a kölykökkel, a kötél-húzogató játékok mellett, egyszerű vadászos, és keresgélő játékok is előtérbe került. A kölyköket megismertették a pórázzal, és tovább folyt az „interakció tréning”.

  1. hét:

A gondozóval együtt különböző környezetben apport játékokat is játszottak a kölykökkel. A kölykök megkapták az utolsó oltásukat, majd onnantól különböző helyekre (pl. bevásárló központ) vitték őket.

  1. hét:

A 10. héten került sor a kölyökkutyák letesztelésére.

A 10 hét alatt a kölyköket folyamatos megfigyelés alatt tartották, különböző paraméterek kerültek feljegyzésre, mint például a szemek kinyitásának, a fogak megjelenésének, a farok csóválás elkezdésének pontos időpontja, emellett olyan válaszviselkedések, amelyeket a különböző zajokra mutattak a kölykök. A 10 hetes teszt egy általános aknakereső kölyökteszthez hasonlított. A kölyköket számukra ismeretlen helyen tesztelték le, illetve a kísérletet egy idegen kísérletvezető vezette. A kísérlet során a kölyöknek ismeretlen tárgyakat mutattak, amelyek kezdetben nem mozogtak, csak idővel lendültek mozgásba, úgy, hogy a kölyök akár kergethette őket, akár játszhatott is velük. A tárgyak aztán hirtelen eltűntek, és a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a kölyök elindul-e a keresésükre.

Idővel az összes kölyökkutya egy aknakereső kutya kiképzési programban vett részt. A tréning célja, olyan kutyák kiképzése, akik képesek föld alá temetett aknák keresése céljából szisztematikusan átvizsgálni egy 10 x 10 m2-es területet.

Az eredmények tükrében elmondható, hogy vizsgált paraméterek közül egyik sem különbözött szignifikánsan a két csoport (a korai idegrendszeri stimulációs gyakorlatokban részesült, illetve a nem részesült kölykök) között. Ugyancsak nem volt szignifikáns különbség sem a kölyökteszt eredményét illetően, sem a felnőtt kutyák aknakereső munkájában.

Összegzésként elmondható, hogy a stimulációs gyakorlatban részesült kölykök nem teljesítettek jobban, sem a kölyöktesztben, sem pedig az aknakereső munkában. Így elmondhatjuk, hogy a korai idegrendszeri stimulációnak nem volt különösebb hatása a kölykök későbbi viselkedésére. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az összes kölyök egy igen gazdag szociális környezetben nevelkedett, így könnyen meglehet, hogy ezért nem mutatkozott különbség a két csoport teljesítményei között. Emellett a korai idegrendszeri stimuláció jó alkalmat adhat a kölykök korai szocializációjához, hiszen a kölykök egészséges fejlődéséhez és növekedéséhez elengedhetetlen az inger dús környezet és a magas fokú szocializáció.

Battaglia, C., 2009. Periods of early development and the effects of stimulation and social experiences in the canine. J. Vet. Behav.: Clin. Appl. Res. 4, 203-210. Fox, M.W., Stelzner, D., 1966. Behavioural effects of differential early experience in the dog. Anim. Behav. 14, 273-281. Fox, M., 1971. Integrative Development of Brain and Behavior in the Dog. University of Chicago Press, Chicago, IL, 225-233.

Az összefoglalót írta: Miklósi Bernadett

http://miklosibernadett.wixsite.com/puppyproject/a-korai-idegrendszeri-stimulci

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kolyokkutya.blog.hu/api/trackback/id/tr373499440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása