A hatodik héten megismerkedtek a nyakörvvel, napi tíz tizenöt perc , egy óra "szoktatással". A nyolcadik héten a pórázzal is megismerkedtek. Kipróbáltam hogyan reagálnak, mindenki jól vette az akadályt. Persze a szoktatás, a tanítás még nem fejeződött be. Az a gazdikra vár. Loncit is tanítom, a jó gazdát helyettesítve.

Szeretem látn , hogy milyen okos és ügyes, na meg sose felejtem el, hogy a bevésődés időszaka az első tizenhat hét!

A kölyök nevelését azonnal el kell kezdeni, amint hazavitte. A bevésődés időszaka az első 16 hét, amit most megtanul, azt később sem felejti el. Jót, rosszat egyaránt. Szeretet, egyértelmű szabályok ! Játék, séta, szocializáció, stb. - idézem magam.

Mivel egyedül indultam útnak, a kutyát rögzítettem. Elől utazik, hogy lássam, és ő is lásson engem, így sokkal nyugodtabb. Puha párnát raktam alá, hogy kényelmes legyen. Nem ültettem az ülésre, mert az nem biztonságos , na meg nem is kell kilátnia! Sokkal hamarabb lehet hányingere a hullámzó mozgástól és ablakon át összevissza nézelődve.

Játékot elfelejtettem betenni, de talált magának, a kaki szedő zacskó egy műanyag dobozkában ott volt a pohártartóban, rögtön megszerezte magának. Kivettem a zacskókat és a dobozt nála hagytam.

Felakart ugyan mászni az ülésre de nem tudott, mert a pórázt pont olyan rövidre "kötöttem", hogy ne tudjon felmászni és a vezetésben se tudjon zavarni !

Picit nyugtalan volt, de kézzel segítettem lent maradni, majd amikor beindítottam az autót, lent is maradt. Onnan nem rá figyeltem, így el is foglalta magát. kb. 5-6 perc út után a piros lámpánál gyorsan videóztam, hogy elmélyülten és nyugodtan játszik.

Tankoltam. Ott egy picit nyüszmögött, mert egyedül maradt az autóban, de nem foglalkoztam vele.( max. tíz perc volt az egész)  

Fizettem, kerestünk egy nyugalmas helyet a parkolóban és kivettem.

A rövid pórázt lecseréltem flexire, hogy ne korlátozzam, rángassam! Nem akarom arra tanítani, hogy feszüljön a póráz és "vontasson" engem! Nem tanítok hibákat, hogy majd korrigálni kelljen később! A flexi se feszülhet soha ! 

Természetesen nem a videózás volt a legfontosabb, ezért csak pici szösszenetre kapcsoltam be háromszor. A kutyával foglalkozta , na meg az autókat figyeltem, ki merre kanyarodik . Messziről ( 6 méterre állt a parkoló autó amibe beszállt) egy kutyát is láttunk, de nem ismerkedtünk , mert még az korai lenne. Egészséges, gondozott, oltott kutyának látszott, de azért biztos ami biztos!

Erre ráérünk még!  Vissza az autóba.

Pórázcsere, kikötés. Én úgy kötöm ki, hogy a vékony textil pórázt kilógatom az autóból és rácsapom az ajtót ! Figyelmeztetett is a kutyás , hogy "kint maradt " a póráz ! Tudom, direkt -válaszoltam.  Ezen picit csodálkozott, de rám hagyta. 

Hazamentünk. Feladat kipipálva! Fél óra és látszólag semmiség, de hatalmas lépés! Ezt hívjuk szocializációnak.

Ez is szocializáció, másik, idegen kutyával való ismerkedés, az új környezetbe való beilleszkedés.

Ha jól csináljuk, nyugodtan, észrevétlenül lezajlik, de fontos, hogy megbízható, jól kezelhető, szintén jól szocializált felnőtt kutyával ismerkedjen a pici kutya !

A pozitív élmények ilyenkor a legfontosabbak! Lolli és kisÚzó ismerkedése nálunk zajlott, hiszen közös család lesznek, Lolli kutya barátja, nevelője hosszútávon  Úzó lesz. 

A legelső találkozásukat nem videóztam, értelemszerűen a kutyákra koncentráltam.

Mivel jól ismertem a felnőtt kutyát megbíztam benne, de természetesen odafigyeltem, hogy minden rendben legyen. Nálunk Úzó már idegen terepen volt, hiszen nem itt él, nem az ő területe a kert. Lolli volt itthon, de azért neki az ismeretlen szituációban kellett helyt állnia, így mindkét kutya között én tartottam az egyensúlyt.

10 perc se volt és ez meg is alapozta a későbbi "barátságukat"  is.

Így már viszonylag nyugodt volt a hazafelé vezető út az autóban. Otthon folytatódott az ismerkedés. Ezen a videón látszik, hogy  már  "barátok".  A kicsi kutya igazodik a nagyhoz, a nagy is hozzá!!!

Nem rohanja le, nem játszadozik vele, hagyja hogy nyugodtan megismerkedjen a környezettel.  Az ember feladata az első találkozásnál a figyelem!  Megbízható ismerős kutyával, a legjobb közömbösnek maradni és nem beleszólni a kutyák dolgába. Csak akkor kell beleavatkozni, ha nagyon muszáj! Akkor is nyugodtan, nem kiabálva, nem idegesen, de el kell hívni a nagyot ! A kicsi kutyát nem tudjuk még irányítani kezdő gazdiként, így őt utasítgatni teljesen felesleges! A felnőtt kutya már jól nevelt, így őt tudjuk jól irányítani, ha túlzott reakciót tapasztalunk.

A kicsi kutya JÓ viselkedésére dicsérünk, "okos"," ügyes" , bátorító hangon! Sétálunk,mozgásban vagyunk, a kicsi meglévő követési ösztönét kihasználva rávesszük a természetes, felszabadult viselkedésre! A felnőtt kutyát az első szimatolás után, elhívjuk, mozgásra bírjuk, mert akkor a pici sem érzi fenyegetve magát és elindul.

Párperc az egész, de megéri jól csinálni, mert hamar kiderül a csöpp számára, hogy a másik szagú, színű kutyák is kutyák ! Az első idegen kutyával való ismerkedésnél  Lollinak könnyebbség volt, hogy egy másik rottweilerrel ismerkedhetett meg. Ez számára ismerős helyzet volt, mert Dezsi  hasonló méretű, mint Úzó, de a szaga bizony idegen, de a színe legalább nem  ! 

Lehet nem egyértelmű, de én mindig szabadon és nem pórázon szeretem összeismertetni a kutyákat! A póráz akadályoz. Rosszul használva csak rossz utasításokat adunk a kutyának vele! Van, hogy nem megoldható a szabad ismerkedés, akkor inkább hagyjuk ki .  

Amikor a kiskutya az első lépéseit tanulja, igyekszem a legideálisabb helyzetben tenni. Csak olyan szituációba viszem bele amit a támogatásommal, jól tud megoldani. Semelyik kutyás gazdi kedvére nem teszek, nem várom tanácstalanul, mit tesz a kutyája! Én döntöm el, hogy ismerkedhetnek a kutyák, nem ő! Ha kell, elviszem a helyszínről a kutyámat, főleg ha túl heves a nagykutya és leállíthatatlan. ( neveletlen) Nem érdekel mit is mond, vagy gondol a gazdija.