A hatodik héten megismerkedtek a nyakörvvel, napi tíz tizenöt perc, egy óra "szoktatással". A nyolcadik héten a pórázzal is megismerkednek. Kipróbálom, hogyan reagálnak, mennyire jól veszik az akadályt. Persze a szoktatás, a tanítás még nem fejeződik be. "A kölyök nevelését azonnal el kell kezdeni, amint hazavitte. A bevésődés időszaka az első 16 hét, amit most megtanul, azt később sem felejti el. Jót, rosszat egyaránt. Szeretet, egyértelmű szabályok! Játék, séta, szocializáció, stb."- idézem magam, a „használati útmutatóból”

Sem boksz, sem doboz nem ideális megoldás az első útra. Hiszen szabadsághoz szokott, bokszhoz nem szoktattuk még a dobozból egy pillanat alatt kimászik. Saját kutyáinkkal 8 hetes kor előtt nem is autózunk. Az oltásokhoz, a chip beültetéshez, kihívjuk az állatorvost. De bármikor előfordulhat, hogy muszáj autózni. Ideális esetben kísérővel, akkor az ő ölében utazik a kicsi kutya. Egy darabig jól el van ölben, de aztán melege lesz, fészkelődik, zizeg – mozog, akkor a kísérő előtt kényelmesen fekhet a földön, az anyós ülés előtt. Mivel KRESZ előírás, de a biztonság is azt kívánja, rögzíteni kell. Ezért jó, hogy már a nyakörvet és a pórázt is ismeri. Előfordul, hogy a kiskutya első autóútjára nincs kísérő, így vezetni és a kutyával is foglalkozni kicsit megoldhatatlan feladatnak látszik. Pedig nem az. Az alábbi videón pici szösszenetből is látszik én hogyan szoktam.

https://www.youtube.com/watch?v=P9KpNak3G2U

Elől utazik, hogy lássam, és ő is lásson engem, így sokkal nyugodtabban utazik. Párnát raktam alá, hogy kényelmes legyen, ne a gumin fészkelődjön. Nem ültettem az ülésre, mert az nem biztonságos, na meg nem is kell kilátnia! Az ülésen hintázásra, járkálásra nincs szüksége. Az ide-oda hintázás bizony hányingert is okozhat! A mieink nem érzékenyek erre, de én magamról tudom, hogy az milyen kellemetlen dolog.  Amíg nem vezettem, az autóban utazás rémálom volt számomra, a rosszullét garantált volt.

A megelőzés, mindig jobb, mint menni az események után, így az első utakra felkészülök. Törekszem rá, hogy pozitív élmény legyen, hiszen sokat fogunk autózni később.

A fenti videóban látszik, hogy hogyan teszem, de az csak egy pici szösszenet, hiszen élesben megy, nem sokszor elpróbált jelenet. Loncival indultam útnak, de játékot elfelejtettem berakni neki.

Megoldotta, talált magának. A kaki szedő zacskó egy műanyag dobozkában ott volt a pohártartóban, rögtön megszerezte magának. Kivettem a zacskókat és a dobozt nála hagytam.

Felakart ugyan mászni az ülésre, de nem tudott, mert a pórázt pont olyan rövidre "kötöttem", hogy ne tudjon felmászni és a vezetésben se tudjon zavarni! Picit nyugtalan volt, de kézzel segítettem lent maradni, majd amikor beindítottam az autót, lent is maradt.

Onnan nem rá figyeltem, így el is foglalta magát. kb. 5-6 perc út után a piros lámpánál gyorsan videóztam, hogy elmélyülten és nyugodtan játszik. Tankoltam.

Ott egy picit nyüszmögött, mert egyedül maradt az autóban , de nem foglalkoztam vele.( Max. Tíz perc volt az egész) Fizettem, kerestünk egy nyugalmas helyet a parkolóban és kivettem.

A rövid pórázt lecseréltem flexire, hogy ne korlátozzam, rángassam!

Nem akarom arra tanítani, hogy feszüljön a póráz és "vontasson" engem! Nem tanítok hibákat, hogy majd korrigálni kelljen később! A flexi se feszülhet soha! Flexi hiányában minimum 2 m-es póráz kell. Természetesen nem a videózás volt a legfontosabb, ezért csak pici szösszenetre kapcsoltam be háromszor a fényképező gépet.

A séta alatt a kutyával foglalkoztam, na meg az autókat figyeltem, ki merre kanyarodik. Ahhoz képest hol behívtam, hol tovább engedtem.

Persze nem reagál azonnal, a szöveget nem is érti, de azért próbálkoztam, és a pórázzal , testjelekkel jeleztem felé mit akarok. Ha kellett játékkal, hanggal magamra irányítottam a figyelmét és elértem , hogy felém jöjjön. Volt, hogy én mentem felé rövidebbre véve a pórázt! Mindig az adott helyzet dönti el, mit teszek. Akár ölbe veszem ha makacskodik , de veszélyes a helyzet számára.

Pici kutya, nem várok vakmerőséget tőle , hogy "menjen át a falon is" .

A séta a kutyáról szól, az ő viselkedésére reagálok és ehhez képest döntök. Messziről egy kutyát is láttunk, de nem ismerkedtünk, mert még az korai lenne. Egészséges, gondozott, oltott kutyának látszott, de azért biztos, ami biztos, nem kockáztatunk ! Erre ráérünk még, az idegen kutyával való szocializáció másik feladat! 

Vissza ültünk az autóba. Pórázcsere, kikötés. Én úgy kötöm ki, hogy a vékony textil pórázt kilógatom az autóból és rácsapom az ajtót! Praktikus, ha kicsukom a pórázt, mert így minden megállásnál, az ajtónyitásnál is biztonságban tudhatom. Nem ugrik ki türelmetlenül, de ha mégis kezembe van a póráz, amivel kontrol alatt tarthatom. 2015.december 9. 

Az eredeti írás egy éves, azt dolgoztam át picit.

„Hazamentünk. Feladat kipipálva! Fél óra és látszólag semmiség, de hatalmas lépés! Ezt hívjuk szocializációnak.”   http://kolyokkutya.blog.hu/2015/01/09/kilencedik_het_lonci