Az ALOMBAN,az első hús, amit addigi életükben először kapnak, árulja el az ösztönös reakciókat. Ilyenkor lehet igazán látni, hiszen a tanulás, a tapasztalás még nem módosíthatja a viselkedésüket.

Itt öt hetesek. Készítettem több videót is erről az evésről és más almoknál is. Most csak a rövidített változatot teszem ide, a szövegre helyezve a hangsúlyt, mi történik. Letettem a tálat.  Nekiláttak, mindenki a tál körül, pont mint a tápevésnél. Szimatolás és indul az evés.  Ketten egy húsra nyúltak rá, de az erőszakosabb elszaladt vele, elbújt, egy nagy tárgy takarásában folytatta az evést.

A másik is messzebb vitte a "kincset". Ösztönösen elvonultak a megszerzett zsákmánnyal. Arra a kicsire, aki takarásba vonult, ráközelítettem a fényképezőgéppel , láttam a testtartásából és a nézéséből, hogy nagyon fontos számára a hús. Nyugodtan evett. 

Én tudtam, hogy mit fog tenni, ezért a felvétel kedvéért provokáltam picit. A hátát meggönygyörgettem, hozzányúltam, maceráltam. Mindezt azért tettem, hogy megmutassam, nem gonoszságból teszi amikor morog, esetleg odakap, nem indokolatlanul agresszív! Az én viselkedésem váltja ki a reakciót!

Tanulság : Ha nem akarsz megijedni, ne provokáld, hagyd békén! Fontos szabály, tiszteld, vedd figyelembe a kutyát, neki is joga van a nyugodt evéshez! Ez egy ösztönös reakció!

Az első lendülete volt, hogy kikapta a húst , megküzdött érte , elmenekítette, elbújt vele. Amíg nem göngyörgettem meg a hátát, teljesen nyugodtan evett! Ahány kutya, annyiféleképpen reagál a számára fínom falatra. Amikor rájöttek, hogy több idő megenni, mint a tápot, picit szétszóródtak és valamilyen módon mindenki ragaszkodott a saját porciójához.

Ilyenkor nézem a kutyát, látom a szemén, a testtartásán, hogy fontos neki amit eszik. Ha békén hagyom nem kell védekeznie.  Ám a szeme ekkor is elárulja, speciális rottweiler nézés , hogy alulról felfele néz !

Azt jelzi, hogy ne közelíts, ez az enyém! Amikor csak ráközelítek a géppel, rám néz , de teljesen nyugodt, amíg nem provokálom, nem nyúlok hozzá és az ételhez sem! Azt már megszokták, hogy ott állok, mellettük vagyok, amíg esznek.

Miért?

Azért,mert tanítom!

Megtanulja a kicsi kutya , hogy bízhat bennem,  nem veszélyeztetem az ő ennivalóját !  A domináns , a vezető én vagyok, én biztosítom számára az élelmet! Nem kell levernem, én nem az erőm, az eszem használom. Ember vagyok, aki gondolkozik, és irányítja az eseményeket. Nem kiabálva, csapkodva, meg felháborodva teszem mindezt, de csendben kommunikálva, amit a kutyáktól lestem el. Jelek, jelzések sokasága, amivel a kutyák egymás közt "beszélgetnek". Sokkal kevesebb a harc, a durvaság, mint azt feltételezték sok évtizeden át. Érdekes mozzanatokat fedezhetünk fel, ha valóban figyelünk és észre is vesszük az eseményeket.  

Kiürült a tál, a morzsákat szedegetik össze. Egynek van egy nagyobb darab húsa még, a többiektől elfordulva, kényelmesen eszi. A szimatolás eredményeként odaér a tesó és simán elveszi! Semmilyen ellenkezés nincs! Kettőjük közül nyilván ő az erősebb.

Ez nem pusztán fizikai erő, sokkal inkább jellem kérdése. A dominánsabb egyéniség, a rangsorban feljebb álló előnyt élvez, így annak "harc" nélkül átengedi az ételt. Amikor két hasonló habitusú kutya nyúl rá ugyan arra a húsra, akkor hallod, a hörgést , a morgást és a veszekedést. Természetesen aki jobban akarja a húst, az megküzd érte.

Akkor fizikailag is oda kell tennie magát, hogy az ővé lehessen, de nem harcok sorozatából áll az élet!  

A nyugalom, az étel átengedése nagyban függ a jóllakottságtól és a motiváltságtól ! A táp sose vált ki ilyen reakciót ! A hús, a természetes étel szaga ami nagy motiváció, ami az ösztönöket előhívja! Zsákmányszerző ösztön ! Amit később használunk a tanításnál, kiképzésnél. Ezért nem leszoktatjuk a kutyát valamiről, de tanítjuk, neveljük ! Megtanítjuk az ember szabályaira, egy szerintünk helyes viselkedésre ! 

Én így teszem :

Ott álltam mellette, de nem beszéltem hozzá, nem tornyosultam fölé és ideges hangon sem próbáltam szidni, amiért morgott rám. Amikor megette elhívtam egy lépést hátralépve, és adtam még falatokat neki kézből.  Így megtanulja, hogy tőlem nem kell féltenie az ennivalóját, de én vagyok az, aki még adhatok neki. Amikor tálban kapja az ennivalót, ugyan ez történik. Mellette állok, de nem beszélek, nem nyúlok a kutyához, az ételhez sem.

Amikor megette elhívom a táltól, elvonom a figyelmét,  gyorsan felemelem a tálat, teszek bele néhány falatot, majd tartom a kezemben a tálat és kínálom neki. Megeszi, elviszem a tálat. Majd vissza megyek és picit játszom vele, megdögönyözöm és megsímogatom. Ezt minden evésnél  „eljátsszuk”, így napi 4 v. ötször, majd háromszor, majd kétszer.   Így mire felnőtt kutya lesz, döntően megbízik bennem, és nem kell harcállásban megennie a vacsorát! 

  és ITT

Ha nem vagy képes tisztelni, figyelembe venni a kutyát, és csak az erőfitogtatásban tudsz gondolkozni, az egyenes jellemű, erős egyéniségű rottweiler , nem való neked !