Két történet. Az első történet egy 5 éves szálkás szőrű tacskóról és egy 8 hetes kacsa vadász retriverről szól. Elérkezett az új kutya hazahozatalának napja, így Dobos nálunk töltött két napot. Jól ismerjük egymást, pici korától kisérhettem végig a fejlődését, viselkedését. Mivel Dobos sokat megfordul kutyás társaságban, tudni lehetett, hogy a nála kissebbel, fiatal kölykökkel nem mindig barátságos, morog és volt, hogy oda is kapott. Unokahúgomnak érkezett az új kutya így adott volt a lehetőség, hogy nálunk volt az idegen hely az ismerkedésre. Mivel a kicsi retriver könnyű kis törékeny kutya látszólag(4,20dkg), őt féltettük. Így Dobos szájkosarat kapott-biztos, ami biztos. (vadász kutya, harapni is tud). Unokahúgom jutalomfalattal felszerelkezve, a kicsi kutya mellett guggolva, hagyta Dobost, hogy megközelítse a kicsit, de még nem engedte őket össze, hanem Dobosnak adott egy falatot és a kicsinek is. Dobos nyomulását megállította a morgásra mondott egy erőteljes nem -et, amit Dobos ismer, mint vezényszót. Csöndbe is maradt amire szintén kapott jutalomfalatot. NEM = NEM JÓ VISELKEDÉS, CSINÁLJ MÁST, GYERE EL, MEGNYUGSZÓL JUTALMAZLAK! Ez kell és jó, de itt meg is akad a történet, mert a folyamatos tiltástól nem lesz meg a jó viszony! VÁLTANI KELL. 

A kicsi láthatóan nem volt megszeppenve bátrabban folytattuk az ismerkedést. Azt javasoltam, hogy egymástól picit távolabb a gazdik „játszanak” a saját kutyájukkal. Pár perc volt az egész és akkor a kicsi kutya boldogan odaszaladt Doboshoz és játékra hívta! Árnyékolt neki és onnan láthatóan Dobos se volt ellenséges! Összeszimatoltak, kutya módra ismerkedtek. Viszont számunkra még nem volt egyértelmű, hogy játszani tudnak, ezért sétát javasoltam. Persze csak nálunk, a kertben egy nagyobb területre mentünk át és közben a kutyák jöttek velünk. Mozgásban voltunk így a kert felfedezésével volt elfoglalva a két kutya, nem egymást méregették. Jöttünk mentünk, beszélgettünk és Dobos egyre inkább elfogadta a helyzetet. 

Lekerült a szájkosár és tiltani se kellett már. A mi nyugalmunk hatott rá és természetesen a jó viselkedésére dicséretet, jutalmat kapott. 1- óra volt kb. az egész. A kicsi kutya elaludt, unokahúgom leült mellé és Dobos a másik oldalán foglalt helyett, ő is pihent. Így már meg volt a barátkozás. Ébredés után autóba került a két kutya, közösen haza mentek és ismerősként szálltak ki az autóból és mentek be a saját kertjükbe. Napról napra jobb lett a kapcsolatuk, míg teljesen el nem fogadták egymást és a kicsi kutya is hozzáerősödött Doboshoz. Majd tanulásban is beérett a közös sétákhoz. 

Második történet. Lolli 10 hetes és kis-Úzó 3 éves ismerkedése nálunk zajlott, hiszen közös család lesznek. Lolli kutya barátja, nevelője hosszútávon Úzó lesz. A legelső találkozásukkor nem készült videó, értelemszerűen a kutyákra koncentráltam. Mivel jól ismertem a felnőtt kutyát megbíztam benne, de természetesen odafigyeltem, hogy minden rendben legyen. Nálunk Úzó már idegen terepen volt, bár ő is itt született, de nem itt él, nem az ő területe a kert. Lolli volt itthon, de azért neki az ismeretlen szituációban kellett helyt állnia.  Így mindkét kutya között én tartottam az egyensúlyt. A kicsi hozzám igazodott, Úzót meg a gazdik is szemmel tartották, de én kontroláltam kettőjüket. 10 perc se volt és ez meg is alapozta a későbbi "barátságukat". Így már viszonylag nyugodt volt a hazafelé vezető út az autóban. Otthon folytatódott az ismerkedés.

Ezen a videón látszik, hogy már "barátok". A kicsi kutya igazodik a nagyhoz, a nagy is hozzá! Nem rohanja le, nem játszadozik vele, hagyja, hogy nyugodtan megismerkedjen a környezettel.

Az ember feladata az első találkozásnál a figyelem! Megbízható ismerős kutyával, a legjobb közömbösnek maradni és nem beleszólni a kutyák dolgába. Csak akkor kell beleavatkozni, ha nagyon muszáj!  A kicsi kutyát nem tudjuk még irányítani kezdő gazdiként, így őt utasítgatni teljesen felesleges! A felnőtt kutya már jól nevelt, így őt tudjuk jól irányítani, ha túlzott reakciót tapasztalunk. A kicsi kutya JÓ viselkedésére dicsérünk, "okos"," ügyes", bátorító hangon! Sétálunk, mozgásban vagyunk, a kicsi meglévő követési ösztönét kihasználva rávesszük a természetes, felszabadult viselkedésre!

A felnőtt kutyát az első szimatolás után, elhívjuk, szintén mozgásra bírjuk, mert akkor a pici sem érzi fenyegetve magát és elindul. Pár perc az egész, de megéri jól csinálni, mert hamar kiderül a csöpp számára, hogy a másik szagú, színű kutyák is kutyák! Az első idegen kutyával való ismerkedésnél Lollinak könnyebbség volt, hogy egy másik rottweilerrel ismerkedhetett meg. Ez számára ismerős helyzet volt, mert Dezsi hasonló méretű, mint Úzó, de a szaga bizony idegen, de a színe legalább nem! 

Első találkozás a rotti tenyésztőjénél, majd délután együtt, otthon. A megismerkedésnél "meg kellett mutatni" a (kan) tacsinak, hogy ne feküdjön rá játék közben a nála nem csak fiatalabb, hanem (még) kisebb rotti szukára. Miután megértette mit szeretnénk, lefeküdt, hagyta magát és szuperul eljátszottak.

Olyan történet is kellene, amikor nem merik összeengedni a kutyákat elsőre élesben. Ilyen történetem nincs, de akkor egy közös séta, egymástól távolabb pórázon is megoldás lehet. Megszokja a nagykutya a kicsi látványát és a jó élményekkel, jutalommal, pozitív társítást kapcsol a kutyához és elindul az elfogadás.