A napi rutin kialakítása, a rendszeresség, következetesség nagyon fontos. A fiatal kutya figyelme még csak kicsit tartható fent, ezért játékosan , sok motivációval, szeretettel, de határozottan kell foglalkozni velük. Minden elmulasztott lehetőség bepótolhatatlan, később visszaüt. Ám nem kell görcsölni, mindent a kiskutya nyakába zúdítani egyszerre. Játékosan, sok dicsérettel, de azért céltudatosan haladhatunk a cél felé. Jó, ha előre gondolkozunk, mik a hosszútávú terveink, milyen felnőtt kutyát szeretnénk! Jól szocializált, könnyen kezelhetőt, biztonsággal bárhova elvihetőt?  Akkor bizony ezt most kell megalapozni. 

Ma a változatosság kedvéért szakadt az eső. Mi azért újból útra keltünk. Picit csak, hogy sikerüljön a "jót " kihozni a helyzetből. Jól eláztunk, de utána jót játszottunk a száradás apropóján. 

Muszáj biztosítani neki a játékot a mozgást, mert ő egy egészséges kölyök kutya, aktív amíg ébren van.

Kapott reggelit és nekünk is elindult a nap, magára maradt. Meg kell tanulnia egyedül is elfoglalnia magát.Nem viszem minden reggel sétálni, mert nem muszáj, de bizony minden reggel kell egy fél, óra, óra, ami csak az övé! Kényelmes lenne, ha csak elzárnám a kertbe, de a "közhiedelemmel" ellentétben, nem állandóan kennelbe zárva élnek a kutyáink, a felnőttek ebben az időben játszanak kint a kertben, így a pici kutyának meg bent a helye, nehogy megsérüljön.

Másik videó, másik reggel. Minden napra jut valami tanulás, valami új, ismeretlen elem. 

Ne érezze magát egyedül a testvérei nélkül, reggeli után foglalkoztam vele egy picit.  Azért reggeli után, mert ilyen pici korban a hosszú éjszaka után nagyon éhes és rögtön evéssel indítok. Ilyenkor még nem érvényes a szabály, hogy éhesen kell nekilátni bárminek is. Azért egy ici–picivel kevesebb reggelit kapott, mert tudtam, hogy kondicionálni fogom a klikkert, ami ugye jutalomfalatokkal jár együtt. Mindent előkészítettem, aztán a kutyát  felhoztam az emeletre.

Nyugalom, csend, nincs elvonó inger. Először van itt fent, így hagytam, hogy megismerkedjen a környezettel. Pár perc elég volt, ivott egy kis vizet is, így kezdődött a tanulás. Klikk-falat-klikk-falat kb. a harmadik után már ugrott az ölembe, hogy gyorsabban érje el a falatot a klikk után!  Azonnal ki is szúrta, hogy tömény illat jön az asztalról, ott a sok finomság. Változtattam a helyszínt, variáltam, de mindig nálam kötött ki és nézet rám, felcsimpaszkodott adjam már a falatot!  OK! Tovább léptünk és a „megvezetés „technikáját használtam a klikker hangjának kondicionálásához!

Aztán a harapdálós, lebirkózós játék következett, mert ez hiányzott olyan nagyon neki, hiszen a testvérekkel ilyen módon játszott reggelenként és napközben többször!  Ez látszólag egyszerű játék, de nem az! A tűhegyes fogacskákkal bizony kellemetlen még a kiskutyák harapása is. Ezért nem a csupasz kezemet kínáltam fel harapdálásra, de a karomat, amit védett a pulóverem ujja. Nem hajoltam rá, nem bosszantottam, nem mérgesítettem, csak játszottunk! Egyenlő volt a küzdelem, nem okoztam fájdalmat neki, ő se nekem, mert én már megtanultam, hogyan kell irányítani egy ilyen játékos harcot! Két perc volt az egész, megdicsértem, befejeztem a játékot. 

A „tanulás” itt véget is ért, levittem a kertbe, pisilni, kakilni. Jól ki is számítottam az időt, hogy ez már esedékes, megkapta a „dolgok” elvégzéséért is a dicséretet.  Picit visszamehetett a lakásba, Győző is játszott vele. Az egész háromnegyed óra volt, aztán ment a helyére, ott rövid idő múlva el is aludt. 

Alvás után, sétáltunk picit. Mivel "elmenni" a megszokott környezetből, nem olyan természetes, segítségül virslit tettem a zsebembe  Éhes kutya és a virsli csodákra képes.Kettő ház a távolság, a saroknál visszafordultunk. Sírás és morgás hallatszik , a „titok” nyitja, a zöld mögött Matyi kutya kíváncsiskodik. Matyi barátságos szálkás szőrű tacskó.