Egyedül kell maradnia a kutyának.

Amikor nyolc hetesen, vagy akármilyen idősen haza viszel egy kölyökkutyát, igyekszel, hogy jól érezze magát, rövid idő alatt szoros kötődés alakuljon ki köztetek. Te magad is örülsz a régen várt eseménynek, és extra időt töltesz a kutyával. Imádod, hogy követ, a sarkadban van. Sajnos, a szabadságnak vége szakad és jönnek a szürke hétköznapok.

Bizony muszáj a napi ritmus szerinti napirendet kialakítani a kutyával!

Ehhez picit szőrös szív kell, mert nem könnyű a kutyát rávenni az egyedül maradásra, ennyi kényeztetés után.  Nekünk se könnyű, pedig valójában nálunk nem maradnak egyedül, de a szelídítés, a kötödés kialakításának hatására, minden pici kutya legszívesebben velünk lenne. Szeretik, élvezik a kényeztetést, a foglalkozást, az új élményeket. Na, de nincs lehetőség korlátlan időt velük tölteni.  Ezért, hosszútávara tervezve, meg kell találni a legjobb megoldást. Szépen fokozatosan bevezetni, hogy bizony a nap nagyobb részében egyedül van a kutya. Így írtam erről

„Az anyjuktól való leválás megtörtént, egyre többet vannak távol és egyre szorosabban kötődnek az emberhez.” Ez a mondat nem jelent mást, minthogy megtanulták, megtapasztalták, hogy a „kapun kívüli” világ, színes és érdekes, ott vagyunk mi, akik remek játékokkal, simogatással, kényeztetéssel, élményekkel halmozzuk el, „játszunk” velük. A mi kertünk több részre van osztva és a hátsó kertrész a kutyáké. Napközben ott tartózkodnak. Bizony, amikor hátra zárjuk, egyedül hagyjuk, felháborodik, sír, panaszkodik, méltatlankodik a kölyök. Beleüvölti a világba a magányosságát! Hiba ilyenkor megszánni és kiengedni, mert akkor azt tanulja meg, hogy az üvöltéssel célt ér. Szóval itt jön a szőrős szív, de azért nem árt végig gondolni, hogyan kezdjük a szoktatást. Akkor kell bezárni, ha már fáradt és hamarosan aludna. Kell tenni neki vizet, esetleg ennivalót és ott hagyni. A visításra nem kimenni, nem kiengedni! Meg kell várni, míg csöndben, van és csak akkor jöhet ki. Ha esetleg kitartó üvöltő, akkor is ki kell várni azt a pillanatot, amíg elhallgat! 5-10-20-30-perces egyedülmaradással kell kezdeni. Amikor rendre megsajnáljuk, csak hosszabbá tesszük az egyedül maradás megtanulását. 1 kutyával többet tud az ember foglalkozni és esetleg gyorsabban halad, de az élettani sajátosságokat nem lehet átlépni . Mindenhez idő kell és az alapozást nem elhanyagolva, a szocializációra kell helyezni a hangsúlyt! A kiképzés, a formagyakorlatok elsajátítása most még csak játék, érdekesség. A bölcsődés gyerek nem óvodás, az óvodás nem iskolás, az iskolás meg nem egyetemista!!!

A kutya nem gyerek, de hasonló fejlődési ütemen megy át.

Életkora szerinti követelményeket támaszthatunk neki ! Az első séták távoli helyen. A harmadik védőoltás után, ismerve a helyszínt, tudva, hogy a fertőzés veszély kicsi ! 

A következő védőoltás után jön az első látogatás a kutyaiskolában, megbízható kutyás közösségben! 12-13 hetesen.