Gyakran elhangzó panasz, hogy a kutya felugrál!

A felugrálás kezdetben még ösztönös üdvöző viselkedés, csak később válik kényelmetlen szokássá. MINŐ MEGLEPŐ, ezt is az ember tanítja meg neki, pedig mindenki szent meggyőződése, hogy ez a kutya rossz tulajdonsága, amiről büntetéssel kell leszoktatni. Ebben a  videóban is látható, hogy azonnal ki szúrta Kimi, hogy tömény illat jön az asztalról, ott van a sok ennivaló finomság. Próbálkoztam, variáltam, helyszínt változtattam, de mindig nálam kötött ki felcsimpaszkodott adjam már a falatot!

Nem kezdtem el szidni, nem mondogattam neki, hogy ezt ne tedd ne ugrálj! Nem is korholtam, na, ne te rossz kutya addig nem kapsz falatot, amíg szépen nem viselkedsz! Ezzel szemben elkezdtem messzebb dobálni a falatot, hogy eltereljem a figyelmét az asztalon levő tálról. Tulajdonképpen arra jutalmaztam, hogy eltávolodik tőlem.

Persze, ő mindig visszatért kapaszkodott volna fel, hogy elérje a tálat.

Tovább gondoltam, használtam az eszemet, ahelyett, hogy a kutya büntetésével lettem volna elfoglalva! Felálltam, feltettem a tálat a szekrény tetejére és máris megszűnt a kutya számára az erős inger! Nyugodtan folytattam az elképzelt tréninget, a kutya tanítását. Lekötöttem a figyelmét, hogy pozíciókat tanítottam neki.

Ugyan ezt az elvet követem találkozásokkor, a felugrálás ellen. Nem tanítom meg a számomra hibás viselkedésre, mert lehajolok és csak akkor dicsérem, simogatom, ha négy lábon van. Felkészülök a találkozásra és van a zsebemben, kezemben falat, ha nagyobb megerősítésre van szükségem, mint egy simogatás. Labda, játék eldobásával is elterelhetem, mert ami gurul, mozog, távolodik, felkelti a kölyök figyelmét. Persze csak ha látja, nem a feje fölött és a háta mögött lóbálom, vagy dobom el a tárgyat. Ilyenkor ügyelek arra, hogy a tárgyat vissza is hozza, mert később az „apport” tanulandó feladat lesz! Figyelnem kell, hogy itt se tanítsak hibás viselkedést!