Két mozzanat a napból, amit Zami nálunk töltött.
Lépcső
Föl és le jött jutalomfalat nélkül kb. háromszor. Aztán úgy „döntött”, hogy nem jön le. Csalogattam szóval, majd labdával próbáltam rávenni, de nem és nem. Otthagytam, kimentem, de nem indult meg. Mivel nem biztonságos a lépcső és nagyot lehet onnan esni, muszáj volt a jutalomfalatot bevetni. Bementem érte.
Amikor már a szándékot látta, hogy teszem le a falatot, elindult lefele. A második falatért is megállt! Ezt eljátszottuk néhányszor, mert tetszett Zaminak a „feladat” azaz a jutalomfalat!
https://www.youtube.com/watch?v=yMoYY6BvQk0
Labda, vagy bármilyen tárgy visszahozása.
Lelkesen elszalad, játszik vele, de hamar ráun és kérésre nem is hozza vissza! A sok noszogatástól még érdektelenné is válik! Mivel a távoli cél a jókedvű apportozás nem hagyom rá, de kihasználom azt a pici időt, amíg játszik. „Jutalmazom” elkapással.
Mit látsz a videón?
Egy ismeretlen új tárgy, ami pattog, gurul felkeltette az érdeklődését, amikor eldobtam. Lelkesen szaladt és játszott vele. Rövid idő múlva otthagyta, mert elvettem és újra dobtam.
„Rájött, hogy én akarom irányítani a játékot, de ebbe nem ment bele. „- ez a mondat egy metafora, nem töpreng a kutya ilyen tudatosan az eseményeken, csak ösztönösen, hangulata szerint cselekszik.
Nem erőlködtem, hagytam elmenni a játéktól. Felvettem a tárgyat, úgy tettem, mintha engem se érdekelne az egész. Ment egy kört, szimatolt, majd visszajött és én felkínáltam a játékot ismét!
Dobtam, pattogott, de látszólag érdektelenül nézte Zami. Nem szóltam hozzá, nem tettem semmit úgy csináltam, mintha engem se érdekelne a dolog! No, akkor ismét érdekes volt Zaminak ! Klikk, azaz jutalom, hogy oda szaladt, a szájába vette, klikk hogy hozta, klikk hogy rágcsálta foglalkozott vele !
Gondolj vissza a klikker képzés elméletére. Mi is történik ? Elkaptam a pillanatot, amire jutalmazhatom ! A formálásos tanulásnál a pici részletek jutalmazásából áll majd össze az egész ! Én így alkalmazom a tanultakat. Meg van a távoli cél és kihasználom a kicsi kutya fogékony időszakát a tanulásra, de nem erőlködök és nem akarom mindenáron megtanítani valamire !
Aztán ugattak hátul a kutyák, az érdekesebb volt. Odaszaladt és ment volna hátra ! Sírdogált picit, hogy átjuthasson! A harangot eltettem. Majd jóval később az anyaggal átfűzve még játszottunk vele egyszer.
https://www.youtube.com/watch?v=AgAHEAngL0c
Amikor a kicsi kutyával foglalkozom , vele vagyok,” játszom” vele mindig ott a klikker. Nem feltétlen van jutalom falat is nálam, hiszen a labda ( tárgy amivel szívesen játszik ) önmagában is motiváció és jutalom vagyis számára kellemes, örömet adó tevékenység.
Miért nem hagyom rá? Miért nem könyvelem el, hogy "nem szereti", "nem akar játszani " ?
Azért, mert tudom végérvényesen "leszokik" és később csak sok kényszerrel tudnám rávenni az apport gyakorlatokra. Vagy rá se tudnám venni, mert tojik a fejemre , ha "nincs kedve" .
Szóval ilyen pici szösszenetekkel alapozzuk meg, hogy majd később, az „apport „ tanítása könnyebb legyen. A fogváltás időszakában nem erőlködünk ennek tanításával, de kihasználjuk azért , ha a kutya spontán felkínálja a tevékenységet.
