Már a mi kutyánk
2018. október 23. írta: Krauszné Tünde

Már a mi kutyánk

Már a mi kutyánk, hallgat a nevére is! Néhány hét után már kialakul egy napi rutin, kezdünk a lakás, kert,utca,területnél nagyobb távolságokban gondolkozni. A negyedik hónap környékén, többnyire túl vannak a gazdák a nehezén és úgy érzik, nyert ügyük van.

ilájotthon (3)

Tüneményes, okos, szeretetreméltó kis rottweilerük van, és az tuti, hogy kiváló nagy kutyává fog fejlődni. Már csak a fogváltást kell kivárni és egyenes út vezet a felnőtt korig, az első eltervezett vizsgáig, avagy a kiállítási karrierig! Nagyon rutinosak, már az első kiállításon is túl vannak, ahol csupa szépet és jót mondott a bíró. Hájjal kenegette a lelkünket, hogy nem csak okos, de szép kutyánk is van!

lolliisi_2.jpg

Tenyésztőként, tudom már régen, hogy ez még nem a hátra dőlős időszak, de ezt most ugorjuk át. Kiállításra tenyésztem - erről a témáról így írtam, a küllemet helyezve előtérbe.

Azt említettem több írásban, hogy mennyire fontos a szocializáció, de nem elég sokszor leírni, rengetegszer kell! Annak is fontos, aki családi kutyának, házőrzőnek veszi a rottweilert, de aki sport, vizsga, kiállítási karriert szán a kutyának, nos, nekik kiemelten fontos ! Nekik ajánlom az alábbi gondolatokat megszívlelni. 

Mit is tartsunk szem előtt ?

1. Az alomban való korai szocializáció és a kutya, kutyaként való felnevelése. Elszigetelt kennel tartás, anyától való korai elzárás nem ad lehetőséget a kölyöknek, hogy kutyaként tudjanak viselkedni és kommunikálni. Ezért a kutya választásnál erre is gondolni kell.

2 . Az alomból kikerülve, folytatni ( biztosítani) kell a kutya szocializálását, elősegíteni a helyes szociális viselkedés elsajátítását saját fajtársaival. Nem csak a rottweilerekkel, de más fajtával kötelező meg ismerkedni. Így van esély beilleszkedni, elkerülni a tiltó listára kerülést és a gyilkos kutya hamis bélyeget! Más kutyákkal, más állatokkal, idegen emberekkel, idegen helyszínen való szocializáció, azaz a társas viselkedés szabályainak elsajátítása nem maradhat el! Kell, hogy találjanak, egy jó óvodát vagy olyan kutyás közösséget ahol mindezt megtehetik. Fontos, hogy olyant, ahol ráadásul jól is érzik magukat!

Mi 12 hetesen visszük őket először kutyaiskolába. Azért iskolába, mert ott van olyan kutyás közösség, ahol oltott, gondozott kutyák vannak és jó eséllyel felelősen kutyát tartó, kutyagazdik. Addig nagyjából ilyen dolgok történnek velük.

7-8 hetes kor

10 hetes kor 

11- hetes kor 

12 hetes kor

Nálunk sok éve előny, hogy több kutya van, de ezt a szakaszt sose hagytuk ki, pusztán lerövidítettük az időt, és hat hónapos kor után nem erőltettük a barátkozást. Akkor már úgy is elkezdtek a vadidegenek felé bizalmatlanságot mutatni, így kapóra jött az ösztönös védelemre, ráerősíteni.

Tapasztalat, hogy néhány óvodás foglalkozás után, a sikerélményen felbuzdulva, sokaknak kedve támad gyors léptekkel haladni, aminek sok értelme nincs, mert akkor jön a hirtelen növekedés és a fogváltás időszaka.

Növekedés, fogváltás, kutyaiskola 

Milyen a jó kutyaóvoda?

Ahol, nem a kölyök képzésre helyezik a hangsúlyt, hanem helyes aránnyal figyelnek a társas viselkedésre, kutya - kutya, kutya - ember kommunikációra.

zamira_1_1.jpg

Szóval .. Maradunk az óvodában, nem hagyjuk ki, mert azt gondoljuk, hogy az felesleges, eleget játszik a kutya otthon! Soha nem pótolható szocializációs szakasz marad így ki, főleg azoknál a kutyáknál hangsúlyos ez, akik egykeként nőnek fel!

Őket látjuk majd viszont, kutyás megmozdulásokon, akik már az idegen kutya látványától is szétszórtak, nyugtalanok, idegesek, szinte kezelhetetlenek lesznek. Olyankor senki nem érti, miért változott meg, az egyébként nyugodt, szófogadó kutya. Amikor a nyugtalan viselkedés ugatással jár, hamar „agresszív” jelzőt kap a kutya. Teljesen téves megítélés!

Nem agresszív, hanem félreértett! Az ilyen kutyának nem volt lehetősége megtanulni a helyes kommunikációt, csorbát szenvedett a fajon belüli szociális viselkedés megtanulása. Régen ezzel nem volt gond, mert szerették ha a rottweiler nem társaság kedvelő. Igaz akkor is elvárás volt a kiegyensúlyozott , szocializált viselkedés, de a  mindenkivel barátságosság nem! Fegyelemből megoldható volt a kemény, stabil idegrendszerű kutyáknál, hogy mindenhol viselkedni tudjanak. Az ellenkező nemű kutyákkal ők is jó viszonyba voltak, a többivel közömbösek. Kedvességüket, barátságosságukat a családnak tartogatták. 

A szétszórt, nyugtalan, ideges magatartást durván büntetni a legnagyobb hiba! Egy kemény kutya a büntetést eltűri, de a sok igazságtalanság azért nyomot hagy benne. Látszólag nyom nélkül marad, de amikor szakad a cérna, bizony visszaharap! Az már agresszió lesz és büntetik a kutyát érte.

A puha kutya is eltűri, de biztosan összezuhan, és felhalmozódik a stressz benne. Soha nem lesz olyan kutya, aki idegen kutya társaságban, idegen helyen olyan szeretetre méltóan vidám, könnyen kezelhető lesz, mint egyébként.

Miért hátrány ez?

Hosszútávon oda lesz a bizalom, elfogy a motiváció, mind a kutya, mind az ember részéről, ami megakadályozza, hogy tartós eredményeket érjünk el, a közös tevékenységek során.

Mi lesz még?

1. Az biztos, hogy se a kemény, se a puha kutya nem lesz felszabadultan vidám, élénk, figyelmes kutya, aki érdeklődve tekint a neki felkínált játékra, amit oly nagyon szeretnek a kiállításra járó felvezetők használni a kutya standard pózba állításához. Lazán, elfogulatlanul, nyugodtan tempózva se fog futni. Tuti nem lesz „tért ölelő, szabad, folyamatos mozgás”, a bírálati lapjára írva!

2. A kutya kiképzése se sikerülhet, mert ha egy ilyen alap dolgon nem tudunk túljutni, hogyan is juthatnák el a vizsgázásig? Nem csak a komoly munkavizsgára készülés maradhat el, de a könnyített tenyész alkalmassági vizsgára sem biztos, hogy belátható időn belül felkészíthető lesz a kutya.

3. Nem fogjuk szeretni a kutyás világot, mert ki az, aki tartós kudarcélményre rendezkedik be?

4. Elfordulunk vagy gonosszá válunk, vagy megpróbáljuk a saját képünkre formálni a kutyás világot?

Mind a négyre nemet mondunk, akkor mi a teendőnk?

Megtanulni a kutyanevelés, kutyakiképzés alapjait, haladni a korral, és mindig ellesni egy korszerűbbet, jobbat!  Eddig a rottweileresek pici százalékának sikerült ez. Nem lehetne végre megpróbálni, széles körben elterjeszteni? 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kolyokkutya.blog.hu/api/trackback/id/tr4814318103