Az agresszióról és az előítéletekről
2021. július 22. írta: Krauszné Tünde

Az agresszióról és az előítéletekről

ilaj1.jpg

2006-ban elvállaltam a kutyaóvoda vezetését, a Happy Dog kutyaiskolán, mert határozott igény merült fel nálunk is, hogy nyissunk ezen a területen. Néhány hónap alatt kiderült, mire van igény, hol vannak hiányosságok. Mi az, ami az óvodás korban, mint oktatás belefér egy órába sűrítve, és eszközök nélkül is megvalósítható, ezt kellett megoldanom. Itt derült ki számomra, hogy milyen komoly félelemmel, előítélettel kezelik a kutyák morgását, szerintük agresszióját. Már kölyök korban aggódtak, a kutya agresszióját előrevetítítették felnőtt korra a gazdák, és az oktatással foglalkozók is. KIDERÜLT, HOGY EZ A FÓBIA, a rottweilereket kiemelten érinti! Akkor és ott sikerült bebizonyítani, hogy felesleges az aggódás, sokkal inkább a kutya hangulatát, jelzéseit kell figyelni morgáskor.

Több, mint hat évvel későbbi történetben ugyan ez a téma okozott bosszuságot (nekem).  Az alap baj folyamatosan az volt, hogy a kutya agresszív, morog a kutyákra, több helyzetben emberre is, és ez problémát okoz a gazdinak. Az óvodában és az iskolában, különböző tanácsokat kapott, hogyan lehet erről leszoktatni, miként kezelje a helyzetet. Szinte kivétel nélkül mindenki a szigorúságot, a kutya helyrerakását, lenyomását, legyőzését tanácsolta. Most mutasd meg ki az úr, mert később nagy baj lehet ebből, átveszi az irányítást és akkor, jaj, neked!

Egy kölyökkutyáról beszélünk, aki családban, lakásban és kertben élt, egy másik felnőtt kutya mellett, aki ugyan rendkívül félős, bizalmatlan volt, de senki nem tartotta agresszívnak, pedig odakapott és morogott. Menhelyes, mentett kutyaként a rossz körülményekre való hivatkozással, neki joga volt ehhez. A tenyésztőtől származó, jó alapokkal rendelkező, magabiztosnak látszó kutya meg a morgás miatt rendre büntetést kapott! 2-hónapos kortól folyamatosan. Persze nem csak ebből állt az élete, azért rendszeresen foglalkoztak vele.

Felkeresték a kutyaiskolát, jártak kutya óvodába, majd alap tanfolyamra. A tanfolyam végig rémálom volt számukra, mert tanulás helyett a kutya agresszióját kezelték, vagyis büntetésben töltötte az idő nagy részét pórázon a segítő kezében, mert morog! Morog, ha orrba ütik, morog, ha egy felnőtt kutya közelít felé. Majd hat hét után azért nem tehetett vizsgát, mert nem lehetett levenni róla a szájkosarat, agresszív viselkedés miatt! Ami nem volt más, mint a morgás. Így járt egy hasonló korú másik rottweiler is, akinek szintén nem sikerült vizsgáig eljutni, mert nem kerülhetett róla le a szájkosár. A csoportban négy rottweiler és gazdája volt, mindenki negatív élménnyel, teljesen elbizonytalanítva élte meg azt az időszakot. Két kutya tőlünk volt, így velük folyamatos kapcsolatban voltam net-en keresztül és hol csodálkozva, hol kiakadva hallgattam a történeteket. Az én 1 véleményem volt szemben a sok másikkal, ezért sokáig nem sikerült jelentős áttörést elérni, nem volt meg a bizalom a kutya és a gazdi között.

Egy videóról aztán kiderült, hogy az emlékezet (ki hogyan él meg egy szituációt) és a valóság, bizony nem mindig fedi egymást.  Az alábbi párbeszéd zajlott a gazdi és köztem, egy rendkívüli esemény alkalmával:

Szia! Tegnap is voltunk úsztatni a kutyát.  Összetalálkoztunk egy ismerősünkkel, akinek ott volt a kan rottija és pitje. A rottija gőzerővel szaladt a kutyánk felé, mire a mienk is morogva szaladt felé majd szimatoltak, volt egy kis morgás. Aztán a pit hátulról ráment a kutyánk nyakára. Szerencsére a párom  leszedte, mert a srác az csak totyogott ott. Nem lett sérülés a rottit aztán el tudta hívni, mert a párom beállt a két roti közé. A mienk  nem támadt vissza ilyen erőfitogtatás jellegű volt a dolog, mikor már a pit nem volt ott. Aztán voltunk kinn a sulin, na ott már morgott szinte az összes kutyára, ha azok közelebb voltak hozzá. Nem sikerült sajnos felvennem a tegnapi dolgot, valamennyit igen, megnézem mennyit és átküldöm kíváncsi lettem volna mit mondasz rá pedig, de valahogy a tombolásban nem az volt eszembe, hogy videózzak. Jó lett volna tudni, hogy a pit miért támadt, a mienk csinált-e valami olyat hogy oka legyen rá? Na, de ezt már sose tudjuk meg. Ok küld a videót. Amíg a videó ide nem ért, még folytattuk a beszélgetést.  

Így fogalmazta meg a problémáját: "nincs nekem azzal bajom, hogy nem adja meg magát, csak azt nem tudom, hogy így mi lesz, ha legközelebb ilyen szituba kerülünk, mert azt nem szeretném, hogy akárhányszor kutyákkal találkozunk, balhé legyen.  Az a rotti felnőtt volt, nem is támadt, csak fitogtatta az erejét, a pit támadt, a mienk se támadt." 

Sose tudtuk volna meg a valóságot, ha nincs videó! De volt és kiderült egészen másként zajlott az egész esemény. Pont elegendő volt a felvétel mindenki hibáját látni. A kialakult helyzetet simán el lehetett volna kerülni, ha minden ember, de legalább 1 ember tudta volna mi a teendő! Azaz jól olvas a kutyák testjeleiből, látja a hangulatukat, egymáshoz való viszonyukat az ismerkedés során. Akkor azonnal széthívják a kutyákat és mindenki megy tovább, ellenkező irányba!  

Nem így történt, ezért lett egy kis kalamajka, izgalom, bár tényleges verekedés nem alakult ki. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kolyokkutya.blog.hu/api/trackback/id/tr5116635208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása