Mutatok egy- egy módszert, amivel stressz és küzdelem nélkül is sikerülhet jól tanítani a kölyök  kutyát. 

Amit a videón látsz, az azt mutatja be, hogy az ösztönös képességek jelen vannak, azokat figyelembe véve lehet jól tanítani a kölyökkutyát. Én itt még nem tanítottam meg a pórázon való városi közlekedést, bár remekekül veszi az akadályt. Még sok- sok ilyen jó alkalom, néhány hónap és valóban tudni fogja a pórázon közlekedés szabályait. Amit fontos tudni, és ez a"kiképzés elmélet", hogy sose feszülhet a póráz. Rögtön jól tanítom, nem tanítok hibákat,

Látszólag a kutya megy előre, de nem, mert én irányítom, én szabom meg az irányt egy helyes motivációval! A póráz az én meghosszabbított kezem, azzal korrigálok, azzal irányítok, de nem azért van, hogy korlátozzam és rángassam a kutyát!

A videó elején, a labda, mint "zsákmány "

Mi a két ösztön, ami vezeti a kutyát? Követési ösztön, zsákmányszerző ösztön. 

Hogyan?

Követési ösztön: Az anya kutyát követni ösztönös dolog, de a tanult viselkedés erre ráerősít! A mama kutya "elmegy" és a kölykök az ennivalóért majd később a védelemért követik őt.

Zsákmányszerző ösztön: Ami mozog, gurul az a "zsákmány „, ősi ragadozó ösztön utolérni, megszerezni, megenni! Az anyja tanítja a kölyköket, hogy hoz nekik "zsákmányt" amit megszerezhetnek, megrághatnak, megehetnek. Ezt a ragadozó ösztönt használjuk fel, úgy hogy a természetes ételt, a „zsákmányállatot” helyettesítjük. Átalakítottuk mi emberek, hogy a tárgyak is "zsákmányok" lettek. Ami mozog, ami csábító, amit meg kell szerezni, amit birtokolni lehet kellő motiváció a kutyának. Zsákmányszerző ösztön, amit fejleszteni és elnyomni is lehet "kiképzéssel", helytelen, állandó tiltó neveléssel.

A pórázon való közlekedés, a városi élet része, mert a nagy forgalomban, a sok ember közötti közlekedésben biztonságot ad, na meg ugyan ezért, kötelező előírás!

Az életnek tanulunk, ezért kölyökkorban alapozzuk meg, helyes tanítással, hogy a napi séta ne küzdelem, de öröm legyen, mind a kutyának, mind nekünk!

Az első otthoni alkalmak után, az utcára megyünk, hogy szocializáljuk a kutyát. Az első 16 hét a bevésődés időszaka, ezért nem halogatjuk még hónapokig ennek tanulását sem!

Amikor rövid a póráz, hamar rászokik a kutya a póráz húzására!

Praktikusabb a hosszabb póráz, de ha az, nincs akkor bizony a saját lépéseinket kell kicsit meggyorsítani! Én egy plusz vezényszót is tanítok az ilyen helyzetekre,  "lassan" hiszen a rövidebb pórázon sem vezetem mindig láb mellett a kutyát! Azért az esetek döntő többségében nekem két pórázom van a városi sétához. Egy a nyakamban,(zsebemben)  a másik a kezemben. 

Itt a követési ösztön működik. A kicsi kutya követi a nagyot és másolja a viselkedését. Példa arra is , hogy milyen könnyű húzásra szoktatni a kutyát, ha rövid a póráz. Mivel kis Úzó itt már elmúlt három éves, nem kényelmetlen a húzása, hiszen képzett, felnőtt kutya már, aki ismeri a szabályokat, szavak nélkül is a gazdi irányítása alatt marad. 

Az idegen emberekkel való ismerkedés a szocializáció része. Mennél több emberrel ismerkedik meg, annál nagyobb tapasztalatra tesz szert. Amit megismer az „ellen” jobban tud "védekezni," megtanulja, hogy az emberek nem csak barátságosan viszonyulnak hozzá.

Fontos, hogy az emberek, akikkel"ismertetni" akarunk, vegyék figyelembe a kölyökkutyát, ne akarják magukat rátukmálni. Nem az embernek "adjuk oda játszani " a kölyköt, csak lehetőséget teremtünk, hogy a kölyök megszagolhassa, ha akar, kommunikáljon az idegen emberrel!

Bizony a jó orrú kölyök (de felnőtt) kutya is, szaglás alapján elutasíthat embereket. Elhúzódik, elmegy, ott marad, de bizalmatlanul morog, vagy akár harapással tiltakozik! Ne várjuk meg még ilyen helyzetbe kerül a kölyök! Az első jelekre menjünk tovább!  Ott ahol módunk van, irányíthatjuk az embereket. Megkérhetjük, ismerkedjen meg helyesen a kutyánkkal és elmesélhetjük hogyan játszhat jól vele!