Juj, nagyon harap!
"Persze ez csak játék neki, de félek, hogy később amikor már erősebben harap, és a fogai is nagyobbak lesznek, akkor majd nem lehet neki ez ügyben parancsolni..."
Olyan sokszor leírtam már, hogy időnként unom ismételni, nincs miért előre aggódni! Természetes élettani jelenség, amit ebben a korban az anyján és a testvérein gyakorol, ott éli ki a fogak használatát. A harapás erejét a játék során tanulja meg szabályozni. Harap, és erre a többi kutyától normális kutya reakciót kap. Nem jujgatást és szisszenést, fájdalmas hangot. Sírás, vagy jajgatás is lehet, de ekkor számíthat a többiek további agraessziójára! A gyengét el kell távolítani! Ez a határozott kutyaösztön! Amikor a kutya határozottan vissza szól, kiáll önmagáért, akkor tisztelni fogják az erejét és a rangsor beáll. Az embernek sincs más dolga, mint kiállni önmagáért, megmutatni a kutyának, hogy ki az erősebb, ki a vezető! AZ EMBER, az eszétől, az iránytó képességétől vezető, nem a fizikai erő a döntő! Nem leverni, legyőzni kell a kölyök kutyát.
Mindenki azt gondolja, hogy a rottweiler harapási kedvét meg kell szüntetni, le kell győzni!
De akkor hogy a bánatban fog munkavizsgán, vagy bármilyen órző-védő munkában helyt állni???? Ott a stabil, erős, határozott "harapás"-védőkar megfogása a kívánatos !
Hiszen, ha kölyök korában csak arra tanítja az ember, hogy harapni tilos! -akkor egy komoly gátat alakít ki a kutyában. A mi kutyáinkban, nehéz ilyen gátat kialakítani, mert mi inkább a harapási kedvet támogatjuk, már az alomban is, de azért jócskán rongálni lehet az alap képességeket.
Fórumos válaszom fogalmaztam újra, amit 2009-ben írtam! Minden új kutyásnak friss és aktuális téma !
Fontos kiegészítés! Amikor nyugodt, jókedvű, kommunikálni akar velünk, játékra invitálni minket akkor nem vesszük zokon, hogy harap vagy csipked! Mikor mi magunk hozzuk harci helyzetbe és túlpörgetjük, nem kell csodálkozni, hogy leállíthatalan! Mi a kutyát nem hergeljük, nem bosszantjuk, nem akarjuk lefogni, akadályozni, erőszakkal egy tevékenységben sem! (a nevelés, a korlátok, az emberi szabályok megtanítása nem marad el, de az természetes része az életünknek, és a napi ritmus szerint zajlik)
Minden olyan idegen helyen, ahol a kölyöknek szüksége van a támogatásunkra, megkapja, ezért senki nem játszhat felhúzós játékot a kutyánkkal! Nem bosszanthatja, nem idegesítheti, nem hergelheti föl, hogy utána legyőzhesse! Lehet hozzászólni, simogatni, reagálni a kutya közeledésére bárkinek, de meg vannak a szabályok hogyan! A kutya nem játékszer! Nem azért van, hogy más kiélhesse, hogy fölényben van a kiskutya felett!
Amikor látogatóba jön vissza hozzánk bármelyik kutyánk, megvárom míg visszatérnek az emlékei, és ő kezdeményezi a barátkozást! 5-10-20 perc, de talán fél óra is eltelhet mire a kapcsolatunk a "régi" lesz. Mennél több idő telt el az új családnál, annál hosszabb az az idő is, amikor ismét hallgat rám és együttműködik velem!
A kutya testjelei árulkodóak, azt kell figyelni milyen hangulatban van a kutya! Ehhez képest kell a morgást és a harapási szándékot értékelni !
