A legkorábbi vizsgálatokat és megfigyeléseket, melyek a kutyák szocializációjának létezését kutatták, Scott és Fuller (1964) végezte. A mai napig a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a kutyák vonatkozásában a megfelelő szocializáció hiánya általában helytelen viselkedést eredményez, és gyakran nemkívánatos agressziót, mértéktelenséget, félelmet, szexuális zavarokat produkál.
Szintén az USA-ban végzett kutatás szerint az átlagos kölyökkutyák agyának térfogata a születést követő nyolcadik hét végére eléri a 40-50 cm3-t Az ezt követő két hónapban kb. 70-80 cm3-esre fejlődik, majd az egyéves kor elérésének időpontjára eléri a kifejlett kutyákra jellemző kb. 100-110 cm3 térfogatot.
Az agytérfogat növekedésének követéséből egyértelműen az következtethető ki, hogy a kutya életét, viselkedését, karakterét, jellemét döntően befolyásoló idegrost-összeköttetések túlnyomó része az állat 6 és 16 hetes kora közötti életszakaszban, az agytérfogat növekedésével arányosan fejlődik ki. Ebben az úgynevezett szenzibilis, érzékeny időszakban két dolog lehet rossz hatással a kutyakölykökre.
Az egyik az elégtelen társas érintkezés (pl. „Ne vigye le az utcára, mert még nem kapta meg minden oltását!") negatívan befolyásolhatja a megfelelő érzelmi fejlődést, ami káros hatással lehet az emberhez való kötődés kifejlődésére, valamint a szociális és lélektani fejlődésre.
A másik a túlzott anyáskodás (pl. „Gyere ide az ölembe, amíg azt a nagy német juhászt elviszik a fenébe…”), a tapasztalatszerzési és kapcsolat felvételi lehetőségektől való elzárás, az elszigetelés a fajtársakkal való találkozásoktól és az olyan helyzetektől, melyeknek jelentős hatásuk van a növekedésre és fejlődésre. Ez a túlzott anyáskodás, védelem, elkényeztetés összességében függőségi viszonyba kerülő, szociálisan rosszul alkalmazkodó és néha érzelmileg zavart egyéniséget eredményez.
Ezek a kutyák gyakran válnak betegessé és csüggeteggé, hiányzik belőlük a rugalmasság, és képtelenek az egyszerű társas alkalmazkodásra. Ivarérett korukra általában képtelenekké válnak a produktív együttműködésre vagy a sikeres kommunikációra.
Ajánlott tehát a korai szocializációt kismértékű stressz hatásokkal, átgondoltan és mértékletesen kivitelezni. Az egyedüli veszély abban lehet, ha a gazdi nem tudja, hol vannak a túlzott vagy túlságosan kevés ingerlés küszöbei.
Ehhez a témához teszem a videókat, ami kapcsolódik a korai szocializációhoz. Négy hetes elmúlt. Anyával és játék az emberrel. Természetes módon használja a fogát, az őt ért ingerre reagál.
