Naponta ugyanaz történik, a kicsik egy meghatározott napirend szerint élnek. Maguk határozzák meg ezt, na, meg én , aki az ennivalót adja és a környezetet alakítja számukra. Esély a fejlődésre, az emberi világ megismerésére.

Meglestem őket az ablakból és gondoltam észrevétlenül közelítek, hogy videót készítsek.

Kattant a kapu, mert nem tudtam csendesebben nyitni . Azonnal ott teremtek és "boldogan" szaladtak felém. A táp már nem kellett, de szopni örömmel nekiláttak. Ehhez csak az anyjukat kellett megállítani és máris csüngtek rajta! Közelítenek a hatodik hét felé.

Bizony nekik igen, ők esélyt kaptak, hogy pozitív módon tanuljanak.  A kattanás a jót, a kellemest, az evést, a simogatást, az emberrel való kommunikációt jelenti számukra. Erős bizalom és kötödés alakul ki, megtanulnak figyelni az emberi környezetre, ám a legfontosabb az anyjuk még !  Nincsenek elválasztva az anyjuktól, de esélyt kapnak az önállóságra is. 

Nem tanítom a kölyköket "trükkökre" feladatokra. Nem fejlesztem őket! Éljük az életünket, és abba az alommal járó feladatokat is beillesztem. 

Le van választva a kert, az a rész a kutyáké. Fém kapunk van, igen egyszerű zárszerkezettel. Amikor nyitom a kaput kattan, ahogy a kallantyú leesik, a bezáráskor meg zörög, velem együtt. A felnőtt kutyák már a motoszkálásra figyelnek , majd amikor meglátnak várják mi történik.

Most, hogy a kölykök vannak minimum ötször tízszer kattan a zár. Kimegyek etetni , takarítani , kiengedni a mama kutyát a helyéről. A kicsik megtanulták, hogy a kattanás, a kapunyitás kaját jelent ! Most nem szóltam hozzájuk, de, mivel rendszeresen hívom is őket, a hangom is azt jelenti "de, jó eszünk". Így kondicionálom őket , hogy az emberi beszéd jelentsen számukra valamit. 

Adok enni, adok inni, megdögönyözöm, megmaszírozom , kedves , magas lágy hangon szóval tartom őket, adok játékot nekik , ez mind pozitív dolog számukra. Ílyen egyszerű a pozitív megerősítéssel való tanulás ! Mivel az anyjuk is megkapja ezt a figyelmet, szeretetet, simogatást, azt látják, hogy az anyjuk is figyel rám , jön hozzám, figyelmes velem. Ez meg a szociális tanulás, a másik kutyától eltanult viselkedés. 

A többi kutya szintén, az én irányításomra vár, hozzám orientálódik, ezt a kölykök is észreveszik. Ám most még az anyjuk viselkedését követik, az az irányító, meg a többi FELNŐTT kutya ! Hiszen a kutya nyelvet jól értik! Ösztönösen!  Belülről jön , születéstől meghatározott, ami a tapasztalással válik tanult viselkedéssé, ahogy nőnek, formálódnak. 

Ehhez csatlakozom én és megalapozom a későbbi jó viszonyunkat. Meg úgy általában az emberhez való viszonyukat.  Azzal, hogy az  adott életszakaszban lehetőséget adok az ismereteik bővítésére.