Zami, nem az én kutyám, ezért van rajta a tíz méteres póráz. No, meg azért, hogy ne rongyoljon be a bokrok közé, ahol szarba hempereghetne esetleg.

Nem kell tanulnia a behívást, tudja, mert megtanulta!

A póráz ebben az esetben a biztosító kötél. Akár szabadon is engedhetném, de nem adok esélyt, hogy hibázzon, és esetleg eltérítsék a szagok! Tíz méteres pórázon van, mert ez a maximális távolság, ami alatt- akár szabadon is - az én irányításom alatt tud maradni.

Nézd a videót figyelmesen!

Nem feszül a póráz, mindig arra törekszem, hogy laza maradjon. Amikor a kutya felém fordulva szimatol, adok egy jelet –cuppantok - hogy figyeljen rám. Rám néz (mert megtanulta, hogy figyelni kell az emberre, gazdira – rám is) Hívom magamhoz, dicsérem, amit nem hallasz a zene miatt, meg azért sem, mert klikkert használok a jó viselkedés megerősítéshez.

Tovább sétálunk.

Mivel tudom, hogy tud helyben maradni, lefektetem és eltávolodok tőle!  1-2 perc és feloldom a feladat alól, sétálhat tovább!

Miért csinálok ilyent?  

Azért, hogy az irányításom alatt maradjon, érezze, hogy mi közösen sétálunk! Én figyelek rá, cserébe neki is figyelni kell rám! Az ismert feladatokat kérem tőle, "meg kell csinálnia". Nem büntetésből, hanem az eddig tanultak ismétléseként, hogy érezze, én irányítom az eseményeket. Dicsérem, örülök neki, kap jutalom falatot, amit nem látsz és sétálunk tovább. Minden alkalommal, amikor kihívom valahonnan, irányváltásra biztatom, az általa ismert szavakat használom! Amikor jól teljesít dicsérem.  

Egy szagnál felkapja a fejét, be megy a bokorba. Leakad, bizony megfeszül a póráz!  Próbálom az ismert szavakkal kihívni, de nem sikerül elsőre, ezért kezelem a pórázt (pici húzás) és újból mondom, „gyere ki onnan”! Fordul is ki!  AZONNAL dicsérem!

A kutya jól ismer engem, én is őt! Nálunk született. Zami, Niki kutyája és 9 hetes korától a rendszeres sétákkal tanulja, hogy is kell az erdőben és egyéb helyeken sétálni! Itt a videón két éves elmúlt.

Kamasz korától, közöse tréningeztünk, gyakoroltunk többször, így a kutya az én hangszínemet, vezényszavaimat is ismeri. Minden alap dolgot tud, de nyilván kutyaként, a most-ban él, az őt ért ingerek szerint reagál! Nem automata, amin benyomsz egy gombot és egyformán működik mindenkinek, és mindig egyformán!  

A kerékpár túrájuk miatt volt nálam, néhány napig!  Én meg igyekeztem azt a napirendet követni, amit megszokott, ezért a séta! No, meg azért, mert a kutyával lenni jó, tanítani jó! Ez erősíti a kapcsolatunkat, ami által szoros kötődés alakul ki közöttünk! Persze közel sem olyan erős ma már, mint a gazdival és az ő kis családjukkal.

Speciális helyzet, hogy tenyésztőként is „emlékszik” rám a mai napig!  De, az kevés lenne ahhoz, hogy így tudjam irányítani, akár egy séta alatt is.